Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Archive for április 2015

Fuhl Eszti jelenti Hollandiából II.

A tulipánok országa

Eljött a régóta várt pillanat. Péntek délelőtt (április 17-én) megérkeztek szüleim az arnhemi vonatállomásra. Már nagyon készültem az érkezésükre; teletömtem a hűtőt mindenféle tipikus holland étellel, a szobánk csillogott villogott. Fontos volt nekem, hogy lássák, hogy a „kicsi” lányuk jó helyre került. Ezt sikerült is megvalósítani.

Keuken6

Eszti és Frans

11181435_10152930830811799_1818614071_o

Eszti szüleivel és Frans-szal

Az első három napban végigjártuk a „kötelező” turista állomásokat (Arnhem, Utrecht, Amszterdam). Minden nap nagyon sokat gyalogoltunk és ásítozva vonatoztunk esténként hazafelé. Hétfőn, a gyönyörű napsütésben elindultunk vonattal Keukenhof (fordításban konyhakert) felé. Ebben a cikkemben szeretném bemutatni nektek ezt a szemet gyönyörködtető csodahelyet.

Keukenhof egy 32 hektáron elterülő virágpark, amely évente kb. 900 000 látogatót vonz. Legjobban az amszterdami Schiphol repülőtérről közelíthető meg. Innen indulnak tíz percenként összekötő buszok, amelyek egyenesen a kert bejáratánál teszik le a látogatót. A szép idő miatt tömve volt az összes odamenő busz, de szerencsére olyan nagy ez a kert, hogy mindenki a saját tempójában, tolakodás nélkül élvezni tudja az ottlétet.

Hivatalos adatok szerint évi 7 millió virághagymát ültetnek el a parkban évente; többek között tulipánt, krókuszt, nárciszt és liliomot. Az 1950 óta létező park március végétől május végéig van nyitva a látogatók számára, de ez idő alatt is a leglátványosabb a tulipánok virágzása, ami ebben az időben, azaz április végén következik be. (Igazi mázlisták vagyunk, hogy ebben az időszakban látogattunk el oda) A kertben 800 különböző féle tulipán található, a világ minden tájáról.

A tulipánok már elválasztathatatlanul Hollandia részét képezik. Mivel a tulipánoknak hidegre van szükségük (hideg éjszakák-hideg tél) ezért tökéletesen érzik magukat az országban. A tulipán származását tekintve természetesen nem holland, valahol a kazahsztáni hegyekben találhatóak a gyökerei (haha). Az első tulipán kb. az 1600-as évek elején érkezett Hollandiába.

Ekkor az első tulipánokat a leideni botanikus kertben őrizték, mind addig, amíg egy betörés során ellopták a kertből a hagymákat. Ez után gyorsan kezdett el terjedni a tulipán, de aki birtokolni akarta ezt a gyönyörű virágot borsos árat kellett, hogy fizessen érte. ( „tulipánmániának” vagy „tulipánőrületnek” is nevezik ezt az időszakot, mert egy tulipánhagyma ára kb. egy árban volt az aranyéval) Ma Hollandia az egyik legfontosabb tulipánhagymákat exportáló ország.Nem tudom szavakkal tovább fokozni, hogy mennyire gyönyörű látvány tárul a látogatók szeme elé a keukenhofi virágkertben, ezért megpróbálom fényképekkel megtenni ezt.

Gyönyörű napot töltöttünk el itt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha szüleimet bárki kérdezi, hogy mi tetszett nekik a legjobban Hollandiában, akkor biztosan tudom, hogy ezt a helyet fogják mondani. Kihagyhatatlan élmény!

 

Hintalovak a kirakatban

Azért egy kis idő után nekem is feltűnt, hogy  kedves, gyakran visszatérő megrendelőink, Dr.Ladó Mária és Dr.Tóth Ferenc által keretezésre hozott képek, tárgyak témája, hogy is mondjam, eléggé egy síkon mozog. Hintaló így, hintaló úgy, papíron, vásznon, fotón, rézkarcban, maga valójában….

DSC_3127

Dr.Ladó Mária és Dr.Tóth Ferenc

 

Utánajártam, és kiderült, hogy ez nem véletlen! A gyűjtőszenvedély számomra sem ismeretlen fogalom, én is ebben a cipőben járok, úgyhogy könnyen beszélgetésbe elegyedtünk. Persze kicsit túloztam, hiszen Mari és Feri az évek során sok szép és tudatosan válogatott alkotást kereteztetett nálunk, de mégis ezek a hintalovak mindennél érdekesebbek. Természetes, hogy az áprilisi kirakat az övék lett.

Ferinek is volt gyerekkorában faparipája, amit gyakorta megetetett szénával, de az évek során feledésbe merült. Azután úgy húsz évvel ezelőtt a zalalövői szülői ház padlásán rábukkant az egykori hintalóra. Innen nem volt megállás, beleásta magát a témába és felderített mindent, amit a hintalovakról tudni, tudnunk kell!

Például azt, hogy az első mai értelemben vett hintalovat I. Károly, Anglia, Írország, Skócia királya kapta még gyermekként 1610-ben. Ezt a paripát sajnos nem Dr.Ladó Mária és Dr. Tóth Ferenc gyűjteményében találhatjuk, hanem a londoni Victoria and Albert Múzeumban.

És azt a magyar érdekességet, hogy vesszőparipát ábrázol II. Ulászló király kódexének egyik iniciáléja a rajta lovagló gyermekkel. A kódex az Esztergomi Főszékesegyház könyvtárában található.

Hogy Feri gyerekkori paripája milyen volt, azt nem tudom, de azt igen, hogy már a legkorábbi ló játékok is teljesen fel voltak szerelve, akárcsak az igazi harci mének, kis kerekeken álltak, kocsit húztak maguk után és a gyerekek megtanulhatták kicsiben, hogy kell felszerszámozni egy igazi lovat.

Az egykor céhekben, mesteremberek által készített példányok ma iparművészeti remekek, de a tömegtermelés a paciknak sem tett jót. Ám a hintaló népszerűsége máig töretlen, melyben nagy része van Ferinek és Marinak is.

 

A megégett könyvek restaurálása folytatódik – Weimar II.

Weimar, heni,DSCF0302 copy

Fehrentheil Henni ( fotó Baksai )

 

Ismét Fehrentheil Hennit kapcsoljuk, aki legutóbbi weimari bejelentkezésünk óta kitartóan restaurálja a megégett könyveket. Íme a sztori!

Tavaszra elkészültek a tíz éve megégett és elázott könyvek és most visszakerülnek Anna Amália hercegnő Rokokó dísztermébe!

Hogy is kezdődött? mármint ez a csodálatos könyvtár!

A 18. sz. második felében Anna Amália Szász-Weimar-Eisenachi hercegnő a birtokában lévő Zöld Kastélyt átépíti nyilvános könyvtárrá. Ez lesz az akkori német fejedelemségek második ilyen intézménye. A könyvtárat közel 40 évig maga Goethe vezette. Kölcsönkönyvtár volt, meglehetősen jutányos árért lehetett hazavinni köteteket. Vasárnap is volt kölcsönzés, hiszen a környező falvakból, városokból akkor jöttek be Weimarba az emberek a vásárba és a templomokba. Goethe is hivatalosan kölcsönzött ki saját olvasásra 2276 kötetet a negyven év alatt!

  1. szeptember 2. este 20 óra 26 perc. Megszólal a tűzoltóságon az első tűz- és füstjelző sziréna!! Kigyulladt a könyvtár! 20.40-kor megkezdik a könyvtárosok és civilek is a könyvek mentését! Igazi precíz, németes riadólánc fut végig a városon és a környéken, jönnek a könyvtárosok, tanárok, diákok! Ettől kezdődőn 67 órán keresztül oltják a tüzet, 390.000 liter vizet használnak el! 50.000 kötet megsemmisül, 180.000-t kimentenek az égő épületből. Ezeket ha élükre állítanánk, több mint 3 km hosszú lenne a sor.

A kimentett és többé-kevésbé égett könyvek csöpögnek az oltóvíztől! Ha 2-3 napon belül nem száradnak meg, megpenészednek és azért mennek tönkre! Ezért le kell fagyasztani őket és lassan, magas nyomás alatt kiszárítani, amikor is a vízből rögtön pára lesz. Szerencsére Lipcsében, közel Weimarhoz van egy ilyen központ, ahol emberfeletti tempóban dolgoztak a fagyasztva szárításukon.

A megszárított és roncsolt könyvek kötetenkénti helyreállítása azóta zajlik folyamatosan, és mostanában közeledik a végéhez.

…és hogy miért gyulladt ki? mert a tetőtérben előző nap villanyt szereltek…

…és hogy 10, azaz TÍZ nap múlva, 2004. szeptember 12-től egyébként kiürítették volna a könyvtárat, hogy megkezdjenek egy komoly felújítást….???!!!

Erre mondták a latinok, hogy „Habent sua fata libelli”, azaz „Megvan a könyveknek is a maguk sorsa”!