A Feketetói vásár

Voltatok már a Feketetói vásárban? Írjátok be a naptárba már most 2015. október második hétvégéjét!

Körülbelül 25 éve határoztam el valamikor a rendszerváltozás táján, hogy mindenképpen elmegyek egyszer Negrenibe, azaz a Feketetói vásárba. Eddig csak olvastam róla, fényképeket láttam és az is lehet, hogy azóta nagyon megváltozott a vásár képe, kínálata, de mondhatom, hogy most is óriási élmény. Pár óra alatt ott voltunk, egyet aludtunk Nagyváradon, átkeltünk a Királyhágón,és már korán reggel a vásárban lehettünk. Fel voltunk vértezve némi román lei-jel, magyar forinttal, kizárólag kis címletekben. A természeti környezet csodás. A vásár a Sebes-Körös két partján a völgyben húzódik jó hosszan.

Azt hallottam, hogy régen a vonat meg is állt, holott nem volt ott megállója, de az utasok közül szinte mindenki ide igyekezett. Leugráltak róla az árusok, a  látogatók és mehetett is tovább. Tényleg keresztül fut a völgyön a vonat, de jó előre dudál, hogy ideje legyen az embereknek gyorsan lemenekülni a sínekről. Pedig onnan a legjobba kilátás, elénk tárul az egész forgatag, a végeláthatatlan vásár.

Volt ott cipő és ruha is, de mi célirányosan az antikosok és a népművészek felé vettük az irányt. Ömlesztve – asztalokon, földön –  volt ott régi bútor, vasalat, porcelán, üvegek, hímzések, könyvek és minden hasznos és haszontalan holmi. Nekem kincsesbánya, hiszen meg tudtam vásárolni – természetesen csak alku után – gyűjteményeim legújabb darabjait. Nagyon fontos vasalótalpakat, pálinkás poharakat és szószos porcelánokat. Megszállott, kincsekre vadászó barátaink és mi is úgy elmerültünk a forgatagban, hogy jó pár óra eltelt, mire egy Ciuc sörre és némi mics-re – darált marha-, sertés és birkahúsból készült fasírtszerűség – és kürtőskalácsra megálltunk.

Felkerestük a kollégákat is, csuda keretek, képek mindenfelé. Még egy eredeti Renoir-t is találtunk. De nem vettük meg!

Feketetói vásár, képárusítás, képkeret, ovális képkeret, restaurálás