Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under Műhelytitkok

25 az 25!

A szentendrei újságban bemutatták negyedévszázados üzletünket és minket is persze.
Köszönjük Németh Erikának, a Szentendre és Vidéke újságírójának!
Sajó Magdolna, Musza Györgyi, Nagy Sándor, Kiss Alexandra

Sajó Magdolna, Musza Györgyi, Nagy Sándor, Kiss Alexandra

 

Nagy Sándor és Musza Györgyi számára kétszeresen is jubileumi év az idei: 25 éve vezetik a városunkban közismert és közkedvelt Képkeretező műhely- Művészboltot, és ünneplik 25. házassági évfordulójukat. Egyik sem nevezhető mindennapi „teljesítménynek” mai felpörgött, gyorsan változó világunkban. Szerintük ehhez szerencse is kellett, de sokat is tettek érte. A belefektetett energia nem veszett kárba: sikerült harmóniát, összhangot teremteniük az élet minden területén. 

Kinek az ötlete volt a vállalkozás – a képkeretező műhely – elindítása?

Györgyi: Sanyi mindig azt mondja, hogy az enyém, de közös volt. Akkori élethelyzetünk megkívánta, hogy váltsunk, lehetőleg gyorsan.

S.: Hiánypótló vállalkozás volt, amikor elkezdtük, volt egy piaci rés. Rögtön látszott, hogy jó az ötlet. Szerencsénk volt, nem kellett sokáig várni a sikerre, mint általában a kezdő vállalkozásoknak, már az elején szép számmal jöttek a megrendelések, és ez a mai napig így van. Sok munkánk volt és van folyamatosan.

 

Óriási változások voltak az elmúlt években, évtizedekben a társadalomban, az üzleti életben, a piacon. Hogyan sikerült talpon maradni, sőt sikeresnek lenni?

S.: Három dolgot emelnék ki, ami szerintem nagyon fontos a mi területünkön: a jó látásmód, a megbízhatóság és a minőség. Sokat kérik a tanácsunkat, javaslatunkat a keretezés során. Előfordul, hogy nagy értékű festményeket hagynak nálunk az ügyfelek, melyhez elengedhetetlen egy bizalmon alapuló személyes kontaktus, a szimpátia. A minőségre nagyon odafigyelünk a kivitelezésben és a kínálatban egyaránt. Az alapanyagok nagy részét Olaszországból hozzuk, ezek nagyon szép és jó designtermékek, de az egyetlen hazai képkeretgyártó céggel is kapcsolatban állunk. Ha csak lehet, igyekszünk a magyarországi beszállítókat előnyben részesíteni.

Gy.: Nagyon figyelünk arra, hogy folyamatosan meg tudjunk újulni. Követjük a trendeket, a divatot, és ha szükséges, változtatunk a kollekción. Állandó változásban van a piac, a beszállítói kör, és mindezt csak úgy lehet követni, ha mi is nyitottak vagyunk az újra, a változásra minden irányban. És szükséges még a kellő hozzáállás is, egy jó értelemben vett alázat. Nem magától megy az üzlet, sokat teszünk érte.

 

A költözés, a székhelyváltás sem okozott gondot?

S.: 25 évvel ezelőtt édesapám garázsában kezdtünk dolgozni a Vasvári-lakótelepen, de hallgattunk Erdész Lászlóra, az Erdész Galéria tulajdonosára, hogy egy ilyen vállalkozásnak a belvárosban van a helye. Sokat köszönhetünk Lacinak, aki még az első napokban felzarándokolt a lakótelepre.

Rövid idő múlva a Fő tér melletti Bercsényi utcában nyitottunk üzletet, az IPOSZ-székház emeletén, majd a földszintre költöztünk.

Gy.: Nagyon jó hely volt, szerettünk ott lenni, de a bérleti díja magas volt, és egy idő után úgy vettük észre, hogy megváltozott a környék forgalma, az utca hangulata. Óriási szerencsénk volt, mert sikerült megvennünk egy házat a Kossuth utcában. Áthoztuk ide a vállalkozást, és itt is élünk. Addig különböző albérletekben laktunk Leányfalun és Szentendrén, a napom egy része azzal ment el, hogy a gyerekeket fuvaroztam iskolába, óvodába, edzésekre. Arról álmodoztunk, hogy egy helyen legyen az üzletünk, műhelyünk és a lakásunk is, és a gyerekek is gyalog, biciklivel tudjanak közlekedni. Ezt itt sikerült megvalósítanunk minden előnyével és hátrányával együtt. Imádunk itt élni, szeretünk belvárosiak lenni, ideális minden szempontból.

 

A válság sem érintette a vállalkozást?

Gy.: Erre a kérdésre akkoriban mindig azt válaszoltam, hogy hallottunk róla, de úgy gondoljuk, hogy mi nem veszünk részt benne.

S.: Persze aztán csak kipróbáltuk, mert elért minket is. Pár év nehezebb időszak következett.

 

Hogyan sikerült ebből kitörni?

Gy.: Három lábon állunk. A képkeretezés, restaurálás mellett művészkellékeket is forgalmazunk, mert úgy láttuk, hogy van rá igény Szentendrén, a festők, művészek városában. A művészkellékek forgalmazását egy barátunk kezdte el, aki közben fotóművész babérokra tört, így inkább átadta nekünk. Felépítettünk egy webáruházat is, ami ma már elengedhetetlen – változnak a vásárlói szokások –, így az ország minden tájára szállítunk.

 

Olyan egyszerűnek tűnik ez így elmondva…

Gy.: Persze nem egyszerű, de azt gondolom, hogyha valaki nem bízik a vállalkozásában és önmagában, akkor nem fog menni. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de magabiztosak vagyunk. Szerintem, akinek van szakértelme, aki minőségi munkát csinál, annak nincs mitől félnie, megtalálják a feladatok, a megrendelők. Akár magánszemélyek, akár nagyobbak. Azt veszem észre, hogy mostanában a munkanapom jó részében árajánlatokat gyártok, pályázatokat írok. Ez is nagy változás az előző évekhez képest.

 

25 év elég hosszú idő, munkában, házasságban is. Sokak szerint nem szerencsés, ha a házastársaknak közös a munkahelyük…

S.: Nem untuk meg egymást, szerencsére mi megtaláltuk az egyensúlyt.

Gy.: Igen, ez gyakran elhangzó kérdés. Hihetetlen gyorsan elröpült az idő. Sanyiból sem volt soha sok. Csak ritkán. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap együtt vagyunk, hiszen ott a műhely, ott az üzlet, a kiszállítások, a külső helyszíneken végzett feladatok.  A lényeg az, hogy a cél közös!

 

Ki a főnök?

Gy.: Észrevétlenül, de  felosztottuk a munkát: Sanyié a keretezés, a műhely,  én a művészkellékekkel, adminisztrációval foglalkozom.

 

A munkába sem fáradtatok bele?

S.: Vannak kollégáink, most négyen, öten dolgozunk. Nagy segítséget jelentenek, nagyra értékeljük a munkájukat.

Gy.: Olyan munkatársakat kerestünk, akik érdeklődnek a művészetek  iránt, ifjú művészek, ki végzett már az egyetemen, ki most jár oda. Grafikusok, festő-, fotóművészek. Okosak, kreatívak, lendületesek, beszélnek nyelveken. Erre szükség is van, mert vannak idegen nyelvű vásárlóink. Nem feltétlenül turisták, inkább a fővárosban élő, dolgozó külföldiek.

 

25 év alatt sok mindenkit megismertetek, nagy baráti kör alakult ki körülöttetek…

Gy.: Igen, fontosak a barátságok! 25 éve lakunk Szentendrén, ezzel új kapcsolatok alakultak ki az életünkben, a kezdetben a gyerekekhez, munkánkhoz kapcsolódó friss ismeretségek mára mély barátságokká váltak. Közös esti programok, világmegváltás, nagy nevetések, borozások, biciklizések, hosszabb utazások, ezek mind a feltöltődésünkhöz járulnak hozzá, nagyon hiányoznának, ha nem lennének!

S.: A kezdetektől szívesen vettünk részt a város közéletében is. A művészekkel kifejezetten jó kapcsolatban állunk, sokukkal kerültünk barátságba.

 

Ezeknek a barátságoknak köszönhető a Lakástárlat megalakulása is?

Gy.: Napi kapcsolatban vagyunk a művészekkel, sokat beszélgetünk, így láttam a problémáikat, nehézségeiket. Célunk a kortárs szentendrei képzőművészet népszerűsítése, az alkotók munkáinak rendszeres és újszerű bemutatása itthon és külföldön. Lakástárlatokat, műterem-látogatásokat szervezünk.

S.: S az alapítványnak Györgyi az elnöke.

Gy.: A Lakástárlat Alapítványt háromfős kuratórium vezeti, önkéntesek, szakértők segítik munkánkat.

 

És a Szeresd Szentendrét Egyesület is hozzátok kötődik…

S.: Egyik alapítói vagyunk a több mint egy évtizede működő egyesületnek, amit azért hoztuk létre a baráti körünkkel, hogy Szentendre ne egy alvóváros legyen. Próbáltuk megszólítani a helyieket, hogy vegyenek részt a rendezvényeken, hogy itt vásároljanak, hogy használják városukat. Ne forduljon az elő, hogy az évek óta itt élő házaspár csodálkozik azon, hogy van itt mozi és vannak itt üzletek, nem kell Budapestig futni egy könyv vagy egy csomag finom kávé beszerzéséért.

Gy.: És mi kezdtük a Szeresd Szentendrét séták szervezését is, amivel a város történelmét, adottságait, titkos zugait, az itt élő különleges embereket akarjuk közelebb hozni, megismertetni az érdeklődőkkel.

 

S mindemellett nagycsalád vagytok, van három, ma már felnőtt gyereketek…

Gy.: Dávid programtervező informatikus, Luca gasztro szakember, Kinga gyógytornász. Az ő gyerekkoruk szorosan kötődik az üzlethez, nem lenne nélkülük. Amikor kicsik voltak, az idejük nagy részét a műhelyben töltötték. A lányok gimnazista, egyetemista éveikben nyaranta nálunk dolgoztak, mindent tudnak és szeretnek csinálni. Prímán vágnak üveget, paszpartut, keretet. Dávid az informatikai rendszerünket készítette el.

S.: Még ma is sokan azt hiszik, hogy a nálunk dolgozó kollégák a mi lányaink.

 

Hogyan, mivel töltitek az üzleten kívüli életet?

S.: Jó pár évvel ezelőtt elvégeztem egy shiatsu tanfolyamot, ami egy keleti eredetű, -szemléletű kezelés, talán a masszázs és az akupresszúra ötvözeteként lehetne leírni a legjobban. Az egészségeseknek segít a lazításban és feltöltődésben, jó mozgásszervi panaszokra, hatásos például szellemi fáradtság, depresszió, pánikbetegség esetén, de akár emésztési problémák enyhítésére.

Gy.: Van egy kis szőlőnk és présházunk a Balaton-felvidéken. Az idei lesz a harmadik szüretünk, és nagyon szép termés ígérkezik. Büszkék vagyunk a saját borunkra. Szinte minden szabadidőnket ott töltjük. Balaton, a környező hegyek, dombok, a gyönyörű táj – majdnem mint Szentendre.

Nyomtassunk vászonra!

Mostanában sokszor kerülnek be hozzánk kicsi, megsárgult fotók. Családi emlékek. Mit csináljunk velük? Persze egy szép, antikolt keret illik hozzájuk, paszpartuval még meg is nagyíthatjuk a látványt…..

De ennél jóval hatásosabb megoldás, ha ezeket a kis képeket felnagyítjuk – a végtelenségig azért nem lehet – és profi nyomtatóval profi anyagra kinyomtatjuk.

Lehet ez papír is, de az igazi festővászonra nyomtatás azért egészen más! Mit és hogy érdemes? Nézzék meg itt!

 

 

És most magunkról!

Legutóbb bemutattuk már nektek kedves olvasók a munkatársainkat, a csapatot, akikkel nagyon szeretünk együtt dolgozni. Akkor megígértem, hogy legközelebb a tulajdonosok következnek.

Tényleg aktuális már, hiszen 1992 óta működik üzletünk, műhelyünk Szentendre belvárosában. Azóta a nyitás hetében született kislányunk is végzős egyetemista. Talán tényleg eljött az idő a bemutatkozásra.

Itt lakunk, minden ideköt. A munka,  a család, a legjobb barátok. Szinte minden, és ezen nem is kívánunk változtatni. Szeretjük Szentendrét minden szépségével és hibájával együtt.

Böjtös Kinga, enteriőr dj barátnőm, a Vizitkártya blog tulajdonosa a Szép Lak legutóbbi számában ismertetett meg minket olvasóival, én meg arra gondoltam, nincs ennél jobb és profibb bemutatkozás.

Olvassátok Kinga cikkét!

Történet szép keretben

Őszi vendégségben a száz éves épület száz festménye között, melyek épp oly színes keretet adnak az itt lakó család életének, ahogy ők keretezik gondosan a hozzájuk betérő művészek remekeit. Mert a legjobb dolgok mindig a garázsban kezdődnek…

A festők városának szinte mindegyik neves tagja megfordult már abban a „művészellátóban”, ahol a portékák mellett jut a személyes hangból, az egymásra figyelésből, az őszinte érdeklődésből minden betérőnek. Van, aki egy közönséges írószerszámért, egy különleges merített papírért jön, de a legtöbb szentendrei alkotó saját képeivel állít be és kéri a hozzáértő tulajdonosok Musza Györgyi és Nagy Sándor tanácsát a kiválasztott kereteket illetően. A „békebeli boltosokat” épp ez a pillanat villanyozza fel, hisz maguk is az érzékeny, kreatív, sőt műértő fajtából valók…

DSC09867_átméretezve

Nagy örömmel merülnek el a színek tengerében, végtelen türelemmel kutatják a megfelelő formát a kuncsafttal karöltve, mialatt a kisváros társasági híreit is rendre megvitatják. Ilyenkor fogannak meg fejükben a művészeket bemutató blogposztok, miközben titokban új terveket eszelnek ki a szobrok és festmények népszerűsítésére. Majd a nap végén, záróra után a zegzúgos öreg épület hátsó fertályába húzódnak vissza, ahol száznál is több festmény borítja privát életük összes szobáját, beleértve a padlásteret, a konyhát, a lépcsőházat,sőt még a fürdőt is.

Köztük látható az a Barcsay rézkarc, amellyel a történetünk kezdődik! A még friss házasokként ajándékba kapott művet több is követte az évek során, de a szép és stílusos keretezés folyvást nehézségekbe ütközött. Végül megunva a helyzetet, Györgyiék a sarkukra álltak és kitanulva a keretezés fogásait, felkutatva a legjobb kellékeket és alapanyagokat, sorra felöltöztették „meztelen” festményeiket. Szüleik garázsában egy profin berendezett, gépesített képkeretező műhelyt alakítottak ki, majd következtek a rokonok, a barátok és ismerősök képei is, így a garázs röpke két hónap alatt szűkösnek bizonyult a szorgos családi manufaktúra számára. S mint annyiszor, az élet most is magától értetődően kínálta a lehetőséget, amikor erre a közel száz éves vályogba rakott kőépületre rátaláltak, mely egykoron egy módos iparosé lehetett Szentendre belvárosában. A műemlék jelleg megóvása évekig tartó óvatos felújítást igényelt, mely során az utcafrontra nyíló helyiségből barátságos boltocskát rendeztek be. Sándor képkeretező műhelye a ház emeletére költözött, a tényleges keretezés itt zajlik, az üzletben már csak a végső simításokat végzik. A kívülről parányinak tűnő ház befelé valósággal kitárul és lépcsőzetesen bővített szintjeivel, hangulatos belső kertjeivel, beépített tetőterével a mára öt tagúra bővült család kényelmes-komfortos otthona lett úgy, hogy mit sem vesztett régi patinájából. Sőt, mintha a régi ház is meghálálta volna a törődést, a műértővé-műgyűjtővé érett háziak értékmentő szenvedélye itt, az öreg gerendák alatt teljesedett ki igazán… Ahogy a megörökölt thonett és paraszt barokk bútoraik és a velük kokettáló muzeális szőnyegek, mokettek, falikárpitok is kibélelik a szobákat, úgy a család tekintélyes könyvtára is megtalálta helyét a tetőtérben. De a főszereplők maguk a szentendrei festők, akik számtalan szépséges műalkotással képviselik magukat a ház falain. Sokan közülük személyes barátok, vagy olyan kortársak, akik Györgyi és az ő művészeti alapítványa látóterében alkotnak.

Négy éve, barátnői társaságában gondolták ki azt a civil kezdeményezést, mely különleges hangulatú kiállítások, baráti lakástárlatok segítségével teremt alkalmat a helyi művészek jobb megismerésére. Az ötlet azóta rengeteg befektetett munkával, de prímán működik, sőt egyre stabilabb közösséget mozgat. Legújabb kezdeményezésük egészen a polgármesteri hivatalig hallatta hangját, ahol random tárlatokra és közös teadélutánokra invitálják a városka döntéshozóit és a képeiket bemutató művészeket. Mert a műértő okos nők már tudják, hogy a megoldás gyakran egy jól eltalált festményben rejlik. A szép keretet pedig Györgyiék adják hozzá.

 

 

 

 

 

 

  

 

A csapat

Mindig nagyon fontosnak tartottuk, hogy olyan kollégákkal dolgozzunk együtt, akik nyakig benne vannak a szakmában.

Munkatársaink egytől egyig ifjú művészek, ki végzett már az egyetemen, ki most jár, ki éppen Erasmusos félévét tölti az öreg Italiában. Grafikusok, festő- és fotóművészek.

DSC_3355

Bőhm Dóri

DSC_3367

Jelenleg grafikát tanul a Budai Rajziskolában, hogy innen majd a MOME tervezőgrafika szakára jó alapokkal induljon. A cél mindig is ez volt, csak tett egy kis kitérőt a Pázmány kommunikáció és médiatudomány szakára.

Ekkor vált igazán biztossá, hogy az ő útja másfelé vezet és azt folytatta tovább, amit már gyerekkorában elkezdett, a rajzolást.

A manuális illusztráció, a mesék világa az, ami igazán közel áll hozzá, ezzel szeretne majd a későbbiekben foglalkozni a grafika, vagy akár az animáció területén.

Deim Balu

DSC_3361

A Kaposvári Egyetemen végzett fotográfia szakon. Gimnazista kora óta érdeklődik a fényképezés iránt. Több fotópályázat díjazottja, fődíjasa.

Sajó Magdi

DSC_3363

Tanulmányait zenei vonalon kezdte, de hamar rájött, hogy a művészetnek más oldalai is vonzzák. Díszlet és jelmeztervező okj-t végzett, ami komoly lendületet adott neki a képzőművészeti pálya felé. Sok technikával ismerkedett meg ebben az időszakban és bontakozott ki benne az a kísérletező hajlam, ami azóta is folyamatosan jelen van munkáiban. Számára az jelenti a kihívást, hogy a körülette lévő dolgokból, anyagokból hozzon ki valami újat, valami mást.

A Szegedi Tudományegyetem Művészeti tanszékén, képi ábrázolás szakon tanul, de ezt is érdeklődésének csak egy vonalának tekinti. Ha tehetné, mindennel egyszerre foglalkozna.

Festészetében is kísérletezik, különböző technikákat, anyagokat próbál ötvözni, ezek felületével és struktúrájával játszadozik. Leggyakrabb témái főleg épületek, városképek, belső terek, fényárnyék hatások.

 

Legutóbb a kirakatot is berendezték együtt.

 

Előbb-utóbb a tulajdonosok is bemutatkoznak!

Makai Dorka

Bemutatjuk munkatársainkat és nem is Nagy Sándorral kezdjük, róla később!
Dorka régi vásárlója volt a Művészboltnak. Gyakran szóbaelegyedtünk , tudtuk, hogy szereti üzletünket, gyakran jött, küldte anyukáját ha azonnal papírra vagy képkeretre  volt szüksége és persze elfelejtette időben beszerezni….
Mindent tudott, melyik polcon mi található, mit mire kell használni, miből lesz az akrilfesték, milyen képhez való paszpartu, melyikhez blondelkeret.
dorka_kirakat_03
Egyértelmű volt, hogy őt kérjük meg, legyen a munkatársunk, amikor Eszter Hollandiába távozott.
Eltelt egy év és Dorka azóta már sokkal több dolgot tud. Megtanult például üveget vágni – mi is megtanultuk, melyik a legjobb ragtapasz –
kiváló ízléssel és magabiztossággal választ paszpartut a képekhez, és nemcsak választ, hanem el is készíti, biztos kézzel ragasztja fel a Kósa Kerámiákat a hátlapra és kirakatot is rendez.
Dorka nemcsak nálunk dolgozik, fő területe a tanulás.
Végzős hallgató a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola elektronikus ábrázolás szakán, ahol webdesignt tanul, így elsősorban a grafikai tervezés digitális formájával foglalkozik nap mint nap. Tanulmányrajzból is képezi magát a Corvin Rajziskolában, emellett érdekli az animáció, képregény, mesekönyv illusztrálás és előszeretettel ötvöz különböző technikákat egymással (festményt a digitális, vektoros grafikákkal).
Szívesen fest torz alakokat, groteszk figurákat, amelyek a valóságtól elrugaszkodottak, ezekből raktunk ki most két közönségbarát darabot a kirakatunkba. Ugyanis a mostanit Dorka rendezte be munkáival, kedvenc tárgyaival és kedvenc eszközeivel.
Dorkának blogja is van, amit ő csak “fun blognak” nevez, ide tölti fel a szívének kedves munkáit ugyanakkor átmeneti portfólióként is szolgál.
Nézzétek meg:
De nézzétek meg a kirakatot is, ha máshogy nem , legalább is a képeken.