Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under Műhelytitkok

25 az 25!

A szentendrei újságban bemutatták negyedévszázados üzletünket és minket is persze.
Köszönjük Németh Erikának, a Szentendre és Vidéke újságírójának!
Sajó Magdolna, Musza Györgyi, Nagy Sándor, Kiss Alexandra

Sajó Magdolna, Musza Györgyi, Nagy Sándor, Kiss Alexandra

 

Nagy Sándor és Musza Györgyi számára kétszeresen is jubileumi év az idei: 25 éve vezetik a városunkban közismert és közkedvelt Képkeretező műhely- Művészboltot, és ünneplik 25. házassági évfordulójukat. Egyik sem nevezhető mindennapi „teljesítménynek” mai felpörgött, gyorsan változó világunkban. Szerintük ehhez szerencse is kellett, de sokat is tettek érte. A belefektetett energia nem veszett kárba: sikerült harmóniát, összhangot teremteniük az élet minden területén. 

Kinek az ötlete volt a vállalkozás – a képkeretező műhely – elindítása?

Györgyi: Sanyi mindig azt mondja, hogy az enyém, de közös volt. Akkori élethelyzetünk megkívánta, hogy váltsunk, lehetőleg gyorsan.

S.: Hiánypótló vállalkozás volt, amikor elkezdtük, volt egy piaci rés. Rögtön látszott, hogy jó az ötlet. Szerencsénk volt, nem kellett sokáig várni a sikerre, mint általában a kezdő vállalkozásoknak, már az elején szép számmal jöttek a megrendelések, és ez a mai napig így van. Sok munkánk volt és van folyamatosan.

 

Óriási változások voltak az elmúlt években, évtizedekben a társadalomban, az üzleti életben, a piacon. Hogyan sikerült talpon maradni, sőt sikeresnek lenni?

S.: Három dolgot emelnék ki, ami szerintem nagyon fontos a mi területünkön: a jó látásmód, a megbízhatóság és a minőség. Sokat kérik a tanácsunkat, javaslatunkat a keretezés során. Előfordul, hogy nagy értékű festményeket hagynak nálunk az ügyfelek, melyhez elengedhetetlen egy bizalmon alapuló személyes kontaktus, a szimpátia. A minőségre nagyon odafigyelünk a kivitelezésben és a kínálatban egyaránt. Az alapanyagok nagy részét Olaszországból hozzuk, ezek nagyon szép és jó designtermékek, de az egyetlen hazai képkeretgyártó céggel is kapcsolatban állunk. Ha csak lehet, igyekszünk a magyarországi beszállítókat előnyben részesíteni.

Gy.: Nagyon figyelünk arra, hogy folyamatosan meg tudjunk újulni. Követjük a trendeket, a divatot, és ha szükséges, változtatunk a kollekción. Állandó változásban van a piac, a beszállítói kör, és mindezt csak úgy lehet követni, ha mi is nyitottak vagyunk az újra, a változásra minden irányban. És szükséges még a kellő hozzáállás is, egy jó értelemben vett alázat. Nem magától megy az üzlet, sokat teszünk érte.

 

A költözés, a székhelyváltás sem okozott gondot?

S.: 25 évvel ezelőtt édesapám garázsában kezdtünk dolgozni a Vasvári-lakótelepen, de hallgattunk Erdész Lászlóra, az Erdész Galéria tulajdonosára, hogy egy ilyen vállalkozásnak a belvárosban van a helye. Sokat köszönhetünk Lacinak, aki még az első napokban felzarándokolt a lakótelepre.

Rövid idő múlva a Fő tér melletti Bercsényi utcában nyitottunk üzletet, az IPOSZ-székház emeletén, majd a földszintre költöztünk.

Gy.: Nagyon jó hely volt, szerettünk ott lenni, de a bérleti díja magas volt, és egy idő után úgy vettük észre, hogy megváltozott a környék forgalma, az utca hangulata. Óriási szerencsénk volt, mert sikerült megvennünk egy házat a Kossuth utcában. Áthoztuk ide a vállalkozást, és itt is élünk. Addig különböző albérletekben laktunk Leányfalun és Szentendrén, a napom egy része azzal ment el, hogy a gyerekeket fuvaroztam iskolába, óvodába, edzésekre. Arról álmodoztunk, hogy egy helyen legyen az üzletünk, műhelyünk és a lakásunk is, és a gyerekek is gyalog, biciklivel tudjanak közlekedni. Ezt itt sikerült megvalósítanunk minden előnyével és hátrányával együtt. Imádunk itt élni, szeretünk belvárosiak lenni, ideális minden szempontból.

 

A válság sem érintette a vállalkozást?

Gy.: Erre a kérdésre akkoriban mindig azt válaszoltam, hogy hallottunk róla, de úgy gondoljuk, hogy mi nem veszünk részt benne.

S.: Persze aztán csak kipróbáltuk, mert elért minket is. Pár év nehezebb időszak következett.

 

Hogyan sikerült ebből kitörni?

Gy.: Három lábon állunk. A képkeretezés, restaurálás mellett művészkellékeket is forgalmazunk, mert úgy láttuk, hogy van rá igény Szentendrén, a festők, művészek városában. A művészkellékek forgalmazását egy barátunk kezdte el, aki közben fotóművész babérokra tört, így inkább átadta nekünk. Felépítettünk egy webáruházat is, ami ma már elengedhetetlen – változnak a vásárlói szokások –, így az ország minden tájára szállítunk.

 

Olyan egyszerűnek tűnik ez így elmondva…

Gy.: Persze nem egyszerű, de azt gondolom, hogyha valaki nem bízik a vállalkozásában és önmagában, akkor nem fog menni. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de magabiztosak vagyunk. Szerintem, akinek van szakértelme, aki minőségi munkát csinál, annak nincs mitől félnie, megtalálják a feladatok, a megrendelők. Akár magánszemélyek, akár nagyobbak. Azt veszem észre, hogy mostanában a munkanapom jó részében árajánlatokat gyártok, pályázatokat írok. Ez is nagy változás az előző évekhez képest.

 

25 év elég hosszú idő, munkában, házasságban is. Sokak szerint nem szerencsés, ha a házastársaknak közös a munkahelyük…

S.: Nem untuk meg egymást, szerencsére mi megtaláltuk az egyensúlyt.

Gy.: Igen, ez gyakran elhangzó kérdés. Hihetetlen gyorsan elröpült az idő. Sanyiból sem volt soha sok. Csak ritkán. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap együtt vagyunk, hiszen ott a műhely, ott az üzlet, a kiszállítások, a külső helyszíneken végzett feladatok.  A lényeg az, hogy a cél közös!

 

Ki a főnök?

Gy.: Észrevétlenül, de  felosztottuk a munkát: Sanyié a keretezés, a műhely,  én a művészkellékekkel, adminisztrációval foglalkozom.

 

A munkába sem fáradtatok bele?

S.: Vannak kollégáink, most négyen, öten dolgozunk. Nagy segítséget jelentenek, nagyra értékeljük a munkájukat.

Gy.: Olyan munkatársakat kerestünk, akik érdeklődnek a művészetek  iránt, ifjú művészek, ki végzett már az egyetemen, ki most jár oda. Grafikusok, festő-, fotóművészek. Okosak, kreatívak, lendületesek, beszélnek nyelveken. Erre szükség is van, mert vannak idegen nyelvű vásárlóink. Nem feltétlenül turisták, inkább a fővárosban élő, dolgozó külföldiek.

 

25 év alatt sok mindenkit megismertetek, nagy baráti kör alakult ki körülöttetek…

Gy.: Igen, fontosak a barátságok! 25 éve lakunk Szentendrén, ezzel új kapcsolatok alakultak ki az életünkben, a kezdetben a gyerekekhez, munkánkhoz kapcsolódó friss ismeretségek mára mély barátságokká váltak. Közös esti programok, világmegváltás, nagy nevetések, borozások, biciklizések, hosszabb utazások, ezek mind a feltöltődésünkhöz járulnak hozzá, nagyon hiányoznának, ha nem lennének!

S.: A kezdetektől szívesen vettünk részt a város közéletében is. A művészekkel kifejezetten jó kapcsolatban állunk, sokukkal kerültünk barátságba.

 

Ezeknek a barátságoknak köszönhető a Lakástárlat megalakulása is?

Gy.: Napi kapcsolatban vagyunk a művészekkel, sokat beszélgetünk, így láttam a problémáikat, nehézségeiket. Célunk a kortárs szentendrei képzőművészet népszerűsítése, az alkotók munkáinak rendszeres és újszerű bemutatása itthon és külföldön. Lakástárlatokat, műterem-látogatásokat szervezünk.

S.: S az alapítványnak Györgyi az elnöke.

Gy.: A Lakástárlat Alapítványt háromfős kuratórium vezeti, önkéntesek, szakértők segítik munkánkat.

 

És a Szeresd Szentendrét Egyesület is hozzátok kötődik…

S.: Egyik alapítói vagyunk a több mint egy évtizede működő egyesületnek, amit azért hoztuk létre a baráti körünkkel, hogy Szentendre ne egy alvóváros legyen. Próbáltuk megszólítani a helyieket, hogy vegyenek részt a rendezvényeken, hogy itt vásároljanak, hogy használják városukat. Ne forduljon az elő, hogy az évek óta itt élő házaspár csodálkozik azon, hogy van itt mozi és vannak itt üzletek, nem kell Budapestig futni egy könyv vagy egy csomag finom kávé beszerzéséért.

Gy.: És mi kezdtük a Szeresd Szentendrét séták szervezését is, amivel a város történelmét, adottságait, titkos zugait, az itt élő különleges embereket akarjuk közelebb hozni, megismertetni az érdeklődőkkel.

 

S mindemellett nagycsalád vagytok, van három, ma már felnőtt gyereketek…

Gy.: Dávid programtervező informatikus, Luca gasztro szakember, Kinga gyógytornász. Az ő gyerekkoruk szorosan kötődik az üzlethez, nem lenne nélkülük. Amikor kicsik voltak, az idejük nagy részét a műhelyben töltötték. A lányok gimnazista, egyetemista éveikben nyaranta nálunk dolgoztak, mindent tudnak és szeretnek csinálni. Prímán vágnak üveget, paszpartut, keretet. Dávid az informatikai rendszerünket készítette el.

S.: Még ma is sokan azt hiszik, hogy a nálunk dolgozó kollégák a mi lányaink.

 

Hogyan, mivel töltitek az üzleten kívüli életet?

S.: Jó pár évvel ezelőtt elvégeztem egy shiatsu tanfolyamot, ami egy keleti eredetű, -szemléletű kezelés, talán a masszázs és az akupresszúra ötvözeteként lehetne leírni a legjobban. Az egészségeseknek segít a lazításban és feltöltődésben, jó mozgásszervi panaszokra, hatásos például szellemi fáradtság, depresszió, pánikbetegség esetén, de akár emésztési problémák enyhítésére.

Gy.: Van egy kis szőlőnk és présházunk a Balaton-felvidéken. Az idei lesz a harmadik szüretünk, és nagyon szép termés ígérkezik. Büszkék vagyunk a saját borunkra. Szinte minden szabadidőnket ott töltjük. Balaton, a környező hegyek, dombok, a gyönyörű táj – majdnem mint Szentendre.

Szentendre a konyhában

Szentendreiek vagyunk, szeretünk itt élni, szeretjük a kisvárosi létet, azt, hogy az utcán, a piacon lépten-nyomon ismerősökbe botlunk.  Lokálpatrióták vagyunk.

Szeretjük, hogy itt a belvárosban szinte mindenki mindenkit ismer.

A piac talán nem is a bevásárlás miatt fontos terep, hanem szombat délelőttönként – szigorúan 10 óra után – gyakorlatilag mindenkivel össze lehet futni, mindent meg lehet beszélni.

Vannak, akik bevásárlás után együtt veszik az irányt az egyik helyi borszaküzletbe, hogy a piacon beszerzett kecskesajtot, sonkákat, szalonnát összedobva közösen megebédeljenek, így indul a hétvége.

Nem véletlenül hozom a piacot példának. A mi családunk és baráti körünk is szeret ott időzni, ott kitalálni a hétvégi menüt, utána együtt kávézni a Csokiboltban.

Luca lányunk mindig is társunk volt ebben, sőt gyakran volt / van olyan, hogy amikor hazaérünk a munkából, kész vacsora vár minket. Ez már általános iskolás korában kezdődött, és amikor a tanár néni megkérdezte, hogy a lányok közül nem akar-e valaki a fiúknak fenntartott barkács órára menni, mert a lányok főző óráján már nincs hely, Luca azt mondta, főzni már tudok, megyek barkácsolni.

És ez igaz volt, na jó, kis túlzással.

Ma már 26 éves, diplomás, önálló életét élő nő, és a főzés szeretete semmit sem változott. Munkája, hobbija is a gasztronómia. Főz, kreál, gasztroblogot ír, vendégül látja a családot és a barátokat.

Tegnap az ő könyvbemutatóján voltunk.

Szentendre a konyhában címmel jelentett meg a helyi TDM egy szakácskönyvet, melyet Luca írt és főzött.

Újabb szentendrei lokálpatrióta összefogás ez, hiszen az alkotók közül mindenki a városhoz kötődik, itt él, itt dolgozik. Az ajánlót Vomberg Frigyes szentendrei gasztronómus, a hazai Bocuse d’Or csapat irányítója írta, az inspirációt Benkovits György ősszentendrei dalmát akvarellfestő adta, szerkesztette, írta és fotózta Hidegkuti Dóri, Nagy Luca és Botos Karolina. Mindhárman szentendrei lányok. A terítéshez használt kerámiák és textíliák szentendrei iparművészek alkotásai.

14606379_1004622709647840_6655782978088133664_n

fotó:Botos Karolina

 

Sághi Bori, borobudur lamps

Két tündéri szőke kisfiú, egyik a hátán, a hóna alatt, a  másik előtte kismotorral. Ez a mostani állapot, így – is – felismerhetitek Borit a szentendrei belvárosban, a Dunaparton. Sok éve jár hozzánk  a Képkeretező Műhely – Művészboltba, amikor először találkoztunk, még nem is voltak a fiúk. Sőt, először Cleopátrával álltam szemben a Szeresd Szentendrét Egyesület farsangi báljában, ahol Galamb – férj – volt a házigazda és zeneszolgáltató.

563730_10151783247191375_1426825191_n

Sághi Bori

 

És még földik is vagyunk, XI. kerületiek. Már amennyiben ez fontos, de szerintem nagyon! Sokat beszélgettünk az évek alatt, sok képüket bekereteztük, aztán áttevődött a hangsúly, érdekes, lehetetlen kérésekkel, kérdésekkel jött.  Hogyan lehet megfolyatni az akrilfestéket azüvegben belül, mitől nem lesz buborékos, hogyan lesz egyenletes, stb. Persze a megoldást mindig ő találta meg és közben kiváló ötleteket, megoldásokat adott nekünk is a lehetetlen, megoldhatatlan problémáinkra.

Az útkeresés időszaka és persze  a gyereknevelésé volt ez az elmúlt pár év. És íme! Megszületett a borobudur lamps!

Bori eredetileg sminkmester – Cleopátra – a gyerekek születése óta viszont szakmájában  nem aktív, de kreatív energiái utat kerestek, és sok kísérletezés, próbálkozás után sikerült ötvözni az általa igazán kedvelt anyagokat és technikákat. A gyerekkori emlékeket, a Nagyival való közös kézimunkázásokat. A régi üvegpalackok, hangulatfények, a kézimunka  és színek szeretetének közös megtestesülése az általa megálmodott és létrehozott borobudur lámpák.Lámpatest egy karakteres üres üveg, amiben valaha bor volt vagy éppen olíva olaj, a lámpaernyő pamutfonalból horgolva, festve, keményítve, a színben harmonizáló textilkábelek, és az egyedi tervezésű kovácsoltvas váz – ez a borobudur lamps.

A lámpák még egy ideig a mi kirakatunkban ragyognak szintén ragyogó képkeretek között, Bori azonban nem áll meg, legközelebb az Iparművészeti Múzeumban és az Art6 Szalonban lesznek láthatók és megvásárolhatók a lámpa alkotások.

Kerámiák képkeretben

Írtunk már pár évvel ezelőtt  Kósa Kláráról és Kósa Juciról blogunkban, most viszont elkaptuk őket, hogy rendezzék be kirakatunkat.

IMG_2749_1

Kósa Klára és Musza Györgyi kirakatrendezés közben

 

Minden hónapban mást kérünk fel el erre a nemes feladatra és nem azért, mert nekünk nincs kedvünk hozzá, hanem azért, mert 22 éves pályafutásunk alatt annyi érdekes emberrel, gyűjtővel, művésszel ismerkedtünk meg és annyira nagyra tartjuk azt amit csinálnak, hogy önző módon magunknak akarunk pár hétre valami nagyon szépet és különlegeset.

Most túllőttünk a célon, mert a Kósa kirakat óriásit szólt és nem győztük az érdeklődő bel- és külföldi turistákat útba igazítani a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió felé.
Úgyhogy ez esetben egyáltalán nem érvényesültek gyönyörű kereteink, mindenki a kerámiákat akarta. Azért most nézzük meg azt is, hogy milyen szépen mutatnak a keretek a kerámiák mellett, illetve a kerámiák milyen jól érvényesülnek a gyönyörű keretekben? Ki tudja…mindenesetre van pár szép példa itt is, a kirakatban is és weboldalunk különleges keretezés rovatában is.

 

Biztos sokan ismerik a Kósa lányokat, két igen különböző személyiség. Mintha nem is lennének unokahúg-nagynéni relációban.

Klára a lendületes, az energiabomba, nem lankad, tele jókedvvel, innovatív gondolatokkal. Kiállításról kiállításra jár, megnyit, felavat és előad az ország és szomszédos országok egyetemein és nemcsak kerámia témában. Ő a szimbólumok, színek, szokások és hagyományok, vallások tudója és igen szórakoztató, színes előadója.

Mondhatjuk, hogy Juci az ellentéte? Igen. Nyugodtság, megfontoltság és jó humor. Ezek a jellemzői, biztos pont és biztos kéz. Félelmetes, ahogy a még nyers agyag vázákon és tálakon végigfut a tű a kezében, nem téved, nem remeg, minden díszítés oda fut ki, ahol kell. Minden darabot egyedileg mintáz, ötletgazdag tervező. Ha száz tányér készül keze alatt, akkor mind a száz más és más. Nincsenek egyforma darabok, hiszen nincsen sablon és nincsen előrajzolás, jelölés.

Javaslom az évzárási, ballagási időszakban is a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió meglátogatását!

 

Hintalovak a kirakatban

Azért egy kis idő után nekem is feltűnt, hogy  kedves, gyakran visszatérő megrendelőink, Dr.Ladó Mária és Dr.Tóth Ferenc által keretezésre hozott képek, tárgyak témája, hogy is mondjam, eléggé egy síkon mozog. Hintaló így, hintaló úgy, papíron, vásznon, fotón, rézkarcban, maga valójában….

DSC_3127

Dr.Ladó Mária és Dr.Tóth Ferenc

 

Utánajártam, és kiderült, hogy ez nem véletlen! A gyűjtőszenvedély számomra sem ismeretlen fogalom, én is ebben a cipőben járok, úgyhogy könnyen beszélgetésbe elegyedtünk. Persze kicsit túloztam, hiszen Mari és Feri az évek során sok szép és tudatosan válogatott alkotást kereteztetett nálunk, de mégis ezek a hintalovak mindennél érdekesebbek. Természetes, hogy az áprilisi kirakat az övék lett.

Ferinek is volt gyerekkorában faparipája, amit gyakorta megetetett szénával, de az évek során feledésbe merült. Azután úgy húsz évvel ezelőtt a zalalövői szülői ház padlásán rábukkant az egykori hintalóra. Innen nem volt megállás, beleásta magát a témába és felderített mindent, amit a hintalovakról tudni, tudnunk kell!

Például azt, hogy az első mai értelemben vett hintalovat I. Károly, Anglia, Írország, Skócia királya kapta még gyermekként 1610-ben. Ezt a paripát sajnos nem Dr.Ladó Mária és Dr. Tóth Ferenc gyűjteményében találhatjuk, hanem a londoni Victoria and Albert Múzeumban.

És azt a magyar érdekességet, hogy vesszőparipát ábrázol II. Ulászló király kódexének egyik iniciáléja a rajta lovagló gyermekkel. A kódex az Esztergomi Főszékesegyház könyvtárában található.

Hogy Feri gyerekkori paripája milyen volt, azt nem tudom, de azt igen, hogy már a legkorábbi ló játékok is teljesen fel voltak szerelve, akárcsak az igazi harci mének, kis kerekeken álltak, kocsit húztak maguk után és a gyerekek megtanulhatták kicsiben, hogy kell felszerszámozni egy igazi lovat.

Az egykor céhekben, mesteremberek által készített példányok ma iparművészeti remekek, de a tömegtermelés a paciknak sem tett jót. Ám a hintaló népszerűsége máig töretlen, melyben nagy része van Ferinek és Marinak is.

 

Szentendre a művészek városa

Megfelelő helyről    választott ajándékot a Szentendrei Lakástárlat és a Vizitkártya.

Legyél Te is műértő” – címmel zajlott közös játékuk, melyben a nyertes öt darab, szépséges képkeretből álló ajándékcsomagot kap a mi műhelyünkből! 

Böjtös Kinga, a Vizitkártya zseniális szerzője, tulajdonosa a decemberi Lakáskultúrában mutatta be a Szentendrei Lakástárlat Alapítvány munkáját.

A Lakástárlat nagy fába vágta fejszéjét, amikor misszióját megalkotta.

Városunk keresi önmagát, keresi a módját annak, hogy brand-jét kialakítsa, pedig az már régen megvan: a képzőművészet.

Hol vannak a festők, a szobrászok? A többi művészeti ág képviselői? Mert azt tudjuk, hogy tényleg sokan vannak, élnek és dolgoznak Szentendrén. Hol és hogyan lehet őket és munkáikat megismerni?

A Szentendrén élő, Szentendréhez kapcsolódó festőművészek, szobrászok, grafikusok népszerűsítésére, bemutatására jött létre a Lakástárlat.

Az alapító nyolcak

Az alapító nyolcak

És persze a nyertes: Borbély Tamás kedves játékosunk! A nyeremény átadásáról képes riportban számolunk majd be nektek is.