Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under Sajó Magdi

Erasmuson az öreg Itáliában II.

Macerataból frissen hazatérve mesélek most újra kicsit a kint tapasztalt művészeti életről!

Az első hónap utáni nagy lelkesedés lecsengése után kezdtünk lassacskán beleszokni a hétköznapokba, és belelátni az olasz művészeti oktatás menetébe. Nagyon érdekes, hogy pontosan az ellentettjét tanítják kint, mint amit mi itthon az egyetemen tapasztalunk. Itthon mindig azt mondják nekünk, hogy ne másoljunk, és egy alkotást mindig egyszerre építsünk fel, folyamatosan, hogy ha egy állapotában abba kell hagynunk, akkor is egy értelmezhető egész legyen. Az olasz egyetemen viszont a fotók másolása szinte tananyag volt, és az élő modell utáni rajzolást is a hajszálaknál kezdték, majd ha szerencsések voltak, még aznap eljutottak a lábujjakig, de leginkább csak derékban félbevágott alakok születtek. Olaszok lévén nagyon ráérősek, hónapokig piszmognak egy kisebb munka fölött is, bár kétségtelenül nagyon ügyesek és másolásban verhetetlenek. Ebbe a munkatempóba ugyan nem tudtam beleszokni, de azért érdekes volt belekóstolni ezekbe az alkotási folyamatokba.

Macerata és környékén talán még érdemes megemlíteni a street art-ot, hiszen elég sok érdekes alkotásra lehet bukkanni! A városban azt szerettem, hogy megvolt mindennek a helye, a plakátokat, hirdetéseket nem kenték fel akármelyik csupasz falra, hanem ki volt jelölve a hirdetés helye, és a street art helye is. Sok alkotás városi megbízásból készült, de a random munkák is szinte kivétel nélkül igényesek és ízlésesek voltak.

Civitanova Marche-ban ugyanez már egy nagy városi projektként működik ’Street art for the folks’ néven a város szépítéseként, a helyiek gyönyörködtetésére. A város kis kikötőjében például a ’Vedo a colori’ – ’Látom a színeket’ projekt keretein belül különböző művészek alkotásai láthatóak hosszan egymás mellett. Ezek nagyon színes és nagyon ütős munkák, és abszolút a városkép részét képezik.

Szabadidőnkben természetesen igyekeztünk utazgatni, és minél többet látni Olaszországból. Novemberben fel is vonatoztunk Velencébe az 56. Nemzetközi Képzőművészeti Biennáléra, mert kiderült, hogy a szegedi csoporttársaink oda utaznak művészettörténet gyakorlati kurzust teljesíteni, így csatlakoztunk hozzájuk erre az időre. Velencébe már régóta vágyódtam, de tartottam is tőle a turista-áradat miatt. Sokszor sajnos tényleg élvezhetetlen volt akár csak az utcákon sétálgatni is, hisz hiába vagy gyönyörű környezetben, amikor tolongva hemzseg körülötted az embertömeg, és minden utca végén vagy be akarnak ültetni egy gondolába, vagy rád akarnak sózni egy ’very cheap, very good’ selfie-botot. Szerencsére a Biennálé Velence legtávolabbi csücskében található, és odáig viszont megéri elvergődni!

A Biennálét 1895 óta rendezik meg, ez a világ egyik legrangosabb művészeti fesztiválja, melyen idén 53 ország 136 művésze képviseltette magát országonként saját pavilonban. A magyarok a kezdetek óta részt vesznek rajta, a saját pavilon 1909-ben épült fel, Zsolnay-kerámiákkal díszítve. A mostani 2015-ös kiállításon Magyarországról Cseke Szilárd képzőművész, Fenntartható identitás című alkotása volt látható, légzést imitáló hatalmas áttetsző fóliapárnával, ventilátorok hajtotta fehér golyókkal, és a látogatók még saját gondolataikat is felírhatták az installáció részét képező nagy fekete táblákra fehér krétákkal! A többi ország pavilonját nem részletezném külön, nagyon sok érdekes, látványos és gondolatébresztő alkotást láttunk, talán az egyik kedvencem a Japán pavilon volt, ahol a plafon telis-tele volt „szőve” piros fonalakkal, melyekről rozsdás kulcsok lógtak, és ömlöttek ki régi lyukas csónakokból. Ez alatt állni és így szemlélni az egészet, elképesztő volt. Nagyon sok hasonlóan hatásos alkotást láttunk, ezekről is mutatok pár képet.

A Biennálét egyébként 2 évente rendezik meg, aki teheti, mindenképp látogasson el rá, hisz nagyon érdekes és különleges egymás mellett ennyi ország kortárs művészetét, az eltéréseket és hasonlóságokat is egyszerre szemlélni. Nálam mindenképp tervben van egy újabb Biennálé, hisz ez egy tökéletes ok arra, hogy újra a csizma felé vehessem utamat, és megint egy picit olasz lehessek!

Sajó Magdi

Hollandiában tartózkodó munkatársunk jelentése I. rész

Eszti lassan nyolc hónapja Arnhemben él. Ezúttal volt, kedvenc munkahelyével is megosztja élményeit, tapasztalatait és változatlanul imádja Hollandiát! Olvassátok Fuhl Eszter beszámolóját, amit több külföldön élő barátunk, munkatársunk és gyerekünk blogbejegyzése követ  majd.

Eszti és Frans

Eszti és Frans

Arnhem, a város ahol élek

Hollandiában fogsz lakni? És hol? Amszterdamban? – Nem, Arnhemben.” Ez a kis párbeszéd gyakran lejátszódott, mielőtt tavaly júniusban elköltöztem Arnhembe. Az emberek tudják, hogy hol van Amszterdam, de túlnyomó részük nem igazán ismeri a többi holland várost. Éppen ezért szeretném bemutatni jelenlegi otthonomat, Arnhemet.Ez, a kb. 150.000 lakost számláló város Hollandia nyugati részén található, közel a német határhoz.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert vendéglátós múltammal már az ideköltözésem utáni második héten találtam munkát egy olaszos, bio alapanyagokkal dolgozó étteremben (Urban Chef). Július óta teljes munkaidőben dolgozom itt. A helyiek és a turisták körében is igen népszerű hely, ami érthető, mert nemcsak hogy mi áruljuk a város legfinomabb tortáit, hanem a különböző paniniktól kezdve, az olasz szakácsunk által készített tésztákon keresztül a hamburgerig rengeteg finomsággal boldogítjuk vendégeinket. És minden alapanyagot a környékbeli üzletekből szerzünk be. A vendégek az étteremben való fogadása mellett többek között cateringgel, workshopok és piknikek szervezésével is foglalkozunk.

Itt, a munkahelyemen szembesültem igazán azzal, hogy mennyire különböznek a hollandok a magyaroktól (étkezési szokásaikat tekintve is). Ebédre hideget, főleg szendvicset esznek és a kávéjukat nemcsak az étkezés után, hanem aközben is kortyolgatják.

Kollégáim hamar befogadtak és elfogadtak munkatársként és barátként is, szóval semmi okom a panaszra. Szeretem a munkámat és élvezem is. Mondjuk még a mai napig minimum napi ötször megkérdezik a vendégek, hogy honnan jöttem és mit tanultam és mit fogok tanulni.

Most kicsit áttérek Arnhem művészi oldalára. A városban természetesen megtalálhatóak a szokásos múzeumok, háborús emlékházak és gyönyörű templomok, de most nem ezekről szeretnék írni. Nagyon népszerű a fiatalok körében a street art, azaz az utcai művészet és Arnhem esetében főleg a graffitire gondolok. A város több pontján fellelhetőek olyan falfelületek, vagy esetleg egy egész park (Wall of Fame) ahol legálisan készíthetik el a művészek a „falfestményeiket”. Több olyan akcióról is hallottam már, hogy iskolák, cégek sőt az önkormányzat is felkérte a fiatalokat, hogy dobjanak fel egy elhagyatott falfelületet. Ismerőseim és barátaim nagy része graffititzik és amikor tehetem, megyek velük és fotózom a alkotásaikat. Most már biztosan állítom, hogy a graffiti művészetnek nevezhető, mert egy nagyobb munka elkészítése 4-5 órát vesz igénybe és igenis feldobja a város falait és mosolyt csal az arcokra.

És végül, de nem utolsó sorban az egyik kedvenc látványosságom a Bartók (!!) téren található gigantikus, 30 méter hosszú szobor. Egy fekvő, születésnapot ünneplő földimalac. Florentijn Hofman holland művész készítette a városi állatkert 100 éves évfordulójára. Csodálatos.

U.i.: Arnhem egy érdekes, nyüzsgő és gyönyörű város. Csak ajánlani tudom!