Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under Sajó Magdi

Erasmuson az öreg Itáliában II.

Macerataból frissen hazatérve mesélek most újra kicsit a kint tapasztalt művészeti életről!

Az első hónap utáni nagy lelkesedés lecsengése után kezdtünk lassacskán beleszokni a hétköznapokba, és belelátni az olasz művészeti oktatás menetébe. Nagyon érdekes, hogy pontosan az ellentettjét tanítják kint, mint amit mi itthon az egyetemen tapasztalunk. Itthon mindig azt mondják nekünk, hogy ne másoljunk, és egy alkotást mindig egyszerre építsünk fel, folyamatosan, hogy ha egy állapotában abba kell hagynunk, akkor is egy értelmezhető egész legyen. Az olasz egyetemen viszont a fotók másolása szinte tananyag volt, és az élő modell utáni rajzolást is a hajszálaknál kezdték, majd ha szerencsések voltak, még aznap eljutottak a lábujjakig, de leginkább csak derékban félbevágott alakok születtek. Olaszok lévén nagyon ráérősek, hónapokig piszmognak egy kisebb munka fölött is, bár kétségtelenül nagyon ügyesek és másolásban verhetetlenek. Ebbe a munkatempóba ugyan nem tudtam beleszokni, de azért érdekes volt belekóstolni ezekbe az alkotási folyamatokba.

Macerata és környékén talán még érdemes megemlíteni a street art-ot, hiszen elég sok érdekes alkotásra lehet bukkanni! A városban azt szerettem, hogy megvolt mindennek a helye, a plakátokat, hirdetéseket nem kenték fel akármelyik csupasz falra, hanem ki volt jelölve a hirdetés helye, és a street art helye is. Sok alkotás városi megbízásból készült, de a random munkák is szinte kivétel nélkül igényesek és ízlésesek voltak.

Civitanova Marche-ban ugyanez már egy nagy városi projektként működik ’Street art for the folks’ néven a város szépítéseként, a helyiek gyönyörködtetésére. A város kis kikötőjében például a ’Vedo a colori’ – ’Látom a színeket’ projekt keretein belül különböző művészek alkotásai láthatóak hosszan egymás mellett. Ezek nagyon színes és nagyon ütős munkák, és abszolút a városkép részét képezik.

Szabadidőnkben természetesen igyekeztünk utazgatni, és minél többet látni Olaszországból. Novemberben fel is vonatoztunk Velencébe az 56. Nemzetközi Képzőművészeti Biennáléra, mert kiderült, hogy a szegedi csoporttársaink oda utaznak művészettörténet gyakorlati kurzust teljesíteni, így csatlakoztunk hozzájuk erre az időre. Velencébe már régóta vágyódtam, de tartottam is tőle a turista-áradat miatt. Sokszor sajnos tényleg élvezhetetlen volt akár csak az utcákon sétálgatni is, hisz hiába vagy gyönyörű környezetben, amikor tolongva hemzseg körülötted az embertömeg, és minden utca végén vagy be akarnak ültetni egy gondolába, vagy rád akarnak sózni egy ’very cheap, very good’ selfie-botot. Szerencsére a Biennálé Velence legtávolabbi csücskében található, és odáig viszont megéri elvergődni!

A Biennálét 1895 óta rendezik meg, ez a világ egyik legrangosabb művészeti fesztiválja, melyen idén 53 ország 136 művésze képviseltette magát országonként saját pavilonban. A magyarok a kezdetek óta részt vesznek rajta, a saját pavilon 1909-ben épült fel, Zsolnay-kerámiákkal díszítve. A mostani 2015-ös kiállításon Magyarországról Cseke Szilárd képzőművész, Fenntartható identitás című alkotása volt látható, légzést imitáló hatalmas áttetsző fóliapárnával, ventilátorok hajtotta fehér golyókkal, és a látogatók még saját gondolataikat is felírhatták az installáció részét képező nagy fekete táblákra fehér krétákkal! A többi ország pavilonját nem részletezném külön, nagyon sok érdekes, látványos és gondolatébresztő alkotást láttunk, talán az egyik kedvencem a Japán pavilon volt, ahol a plafon telis-tele volt „szőve” piros fonalakkal, melyekről rozsdás kulcsok lógtak, és ömlöttek ki régi lyukas csónakokból. Ez alatt állni és így szemlélni az egészet, elképesztő volt. Nagyon sok hasonlóan hatásos alkotást láttunk, ezekről is mutatok pár képet.

A Biennálét egyébként 2 évente rendezik meg, aki teheti, mindenképp látogasson el rá, hisz nagyon érdekes és különleges egymás mellett ennyi ország kortárs művészetét, az eltéréseket és hasonlóságokat is egyszerre szemlélni. Nálam mindenképp tervben van egy újabb Biennálé, hisz ez egy tökéletes ok arra, hogy újra a csizma felé vehessem utamat, és megint egy picit olasz lehessek!

Sajó Magdi

Erasmuson az öreg Itáliában I.

Sajó Magdi kolléganőnk néhány hónapig Olaszországban tanul, onnan tudósít minket,  irígykedőket.
Ciao a tutti! Tudósításom helyszíne Macerata, egy mesebeli Közép-Olaszországi városka, ha mondjuk a csizmát nézitek, akkor a vádlinál találjátok! Régi nagy álmom volt Olaszországban tölteni egy hosszabb időt, beleolvadni az olaszok hangos, pezsgő, és úgy összességében nagyon itáliai életébe. Szerencsém volt, Erasmus ösztöndíjat nyertem, és mégis hol máshol tanulhatnék művészetet, ha nem itt az öreg Itáliában?
Macerata egy kis középkori városka, szolid 43 ezer lakossal, de az egész nagyon nyüzsgő, nagyon közvetlen, nagyon olasz! :) A házak gyönyörűek, mindenhol van valami szín, minden anyag más, és minden ház egy kicsit hasonlít, de mégsem találni két egyformát. Az itteni kisvárosok mind ilyenek, az építkezési szokások teljesen kaotikusak, mindig meg tud lepni valami, akármerre nézek. A környék tele van egyszerű kis templomokkal, de belülről mindegyik úgy néz ki mint egy kisebb bazilika, elképesztőek! Macerata, mint a többi környékbeli város is, egy dombra épült, így a kilátás csodaszép, és ha tiszta az ég, az ablakunkból még az Appennineket is látni!
A helyiek nagyon kedvesek, itt mindenki egytől egyig élvezi amit csinál, mindenre ráérnek, nem rohannak, nem idegeskednek, és persze minden nap Sziesztáznak. Dél körül az utcák kiürülnek, és teljesen indokolatlan időtartamokra bezárnak a boltok, az emberek ebédelnek, alszanak, pihennek, és ha erről megfeledkezel, akkor aztán hiába ábrándoztál délelőtt egy pizza-kávé ebédről, mert délután 4-ig nem találsz egyetlen egy kedves pizzás bácsit sem aki nyitva lenne, sőt a rendelés sem jöhet szóba, hisz a futárok is sziesztáznak, természetesen. De már kezdünk beletanulni az itteni szokásokba, mint például délután nem kérhetsz cappuccinót mert csúnyán néznek rád (hisz azt csak reggel szokás inni), reggelire semmi sós, csakis édes sütemények, és minden tésztás ételre zúdulhat a parmezán, kivétel ha az halas, vagy egyéb tengeri herkentyűs.
Fontos még tudni, hogy az olaszok nemigen beszélnek angolul, hiába próbáljuk megértetni magunkat, ők csak magyaráznak tovább olaszul, heves gesztikulációk közepette. Úgyhogy a kezdeti nulla olasz tudásom már felkúszott a ‘megértetem magam’ szintre, mivelhogy közben kiderült hogy az egyetemen sem beszélnek angolul, 1-2 Erasmusos tanárt leszámítva.
Az egyetem – Accademia Belle Arti di Macerata – állítólag Olaszország egyik legjobb művészeti egyeteme, nagyon jó művésztanár-gárdával rendelkezik, nagyon sok olasz jön ide Erasmussal csak a tanárok miatt! Az egyetem nagyon felszerelt, nálunk a festő-szakirányon a műhelymunkákhoz minden alapanyagot ők biztosítanak, ami azért elég meglepő de érthető is, hisz itt minden egyetem fizetős. Naponta egy kurzus van, reggel 9-től este 18-ig, de a lényeg hogy alkoss, ezen felül meg mindegy hogy hogy osztod be az idődet. Nincs ez sem túlbonyolítva, az olaszok nagyon lazák. Mondjuk olyannyira, hogy nincsen semmilyen egyetemi kurzusfelvevő vagy akármilyen rendszerük, úgy teljesíthetsz egy tárgyat, hogy kikeresed egy nagy tábláról az órát, bemész amikor tartják, és teljesíted, ennyi. De más a hallgatók hozzáállása is, itt mindenki folyamatosan alkotni akar valamit. Az egyetemi Díszlettervező szak egyébként összeköttetésben is van a Sferisterio-val, ami Macerata egyik legjelentősebb épülete, egy hatalmas szabadtéri kőszínház, ahol tavasztól őszig szabadtéri játékokat lehet megtekinteni, elég híresek ezek.
Az első napokban sok környékbeli helyet bejártunk amíg nem kezdődött el az egyetem. A főbérlőnk az egyik legkedvesebb olasz akit csak ismerünk, mindenben nagyon segítőkész, és nagyon sok helyre visz minket ahol éppen dolga van. Így jutottunk el Anconába, ami egy nagy kikötőváros, Siroloba, ami az egyik legszebb tengerparti szakasz, és Rómába, amiről majd legközelebb mesélnék még számtalan más hellyel együtt! :)
Összességében mindezt, ami körül vesz minket folyamatosan próbáljuk feldolgozni, nem nagyon találunk már fokozó szavakat erre a helyre, lenyűgöz hogy mennyire egyszerű és természetes, és eközben nagyon izgalmas is!
Rátaláltunk a helyi képkeretező boltra is, de természetesen pont szieszta volt, úgyhogy arról majd később szerzek titkos információkat! :)
Holnap pedig a Velencei Biennálé felé vesszük az irányt, így a következő tudósításban bővebben jön majd az olasz művészet, de addig is Arrivederci!
Sajó Magdi