Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under Ur Eleonóra

Ur Eleonóra – Nana

Látjátok ezt a jó kis keretet? Mi bogyós aranynak hívjuk. Olyan mint egy nyaklánc, bár ezen a szép batikon sokkal jobban mutat mint nyakban.

12273638_843625562421831_458372772515479700_o

Büszkék vagyunk rá, hogy Ur Eleonóra batikművész gyakran megfordul nálunk. Ezt a munkáját a közelmúltban foglaltuk keretbe, úgyhogy megragadom az alkalmat, hogy bemutassam nektek a művésznőt.

Nana,  egy világjáró szentendrei.

Kivágás_2

Magyarországon, Szentendrén űzi egy távoli kultúra tradicionális művészetét. Arról a kétezer éves batiktechnikáról van szó, melynek őshazája Indonézia, de Ázsia és Afrika tájain is változatos formában terjedt el. 2oo8 óta minden évben több hónapot tölt olyan egzotikus országokban, ahol még élő hagyománya létezik e műfajnak és a helyi népművészek szívesen megosztják tudásukat a távolról jött érdeklődő idegennel. A nagy utazásokra minden alkalommal elkíséri őt férje és két gyermeke is, így szenvedélye az elmúlt évek alatt a család életmódja lett.

Eleonóra eredeti helyszínen Indonéziában, a még aktívan dolgozó mesterektől tanulta meg a bonyolult technikát és azóta ő maga is e tradicionális művészeti ág mesterévé érett. Indonézia mellett thaiföldi, mexicói, sri lankai tanulmányutak következtek, míg tökéletesre csiszolta tudását néha egészen elképesztő körülmények között – szegényes szalmakunyhókban, döngölt padlós, nádfedeles műhelyekben, hegyek között, apró falvakban – élt és dolgozott együtt a hagyományőrző népművészekkel.

De Eleonóra volt az egyik képviselője hazánknak idén azon az őszi nemzetközi művészeti kiállításon és vásáron (Salon Art Shopping) aminek évente a párizsi Louvre ad otthont. Tavaly, a „Museum of the Americas” (MOA) nevű és hasonló tevékenységű művészeti szerveződés választotta tagjai közé és nyújtott számára lehetőséget a megmutatkozásra ugyanitt és több kiállításán is, melyeket évente rendez amerikai, európai és ázsiai helyszíneken.

Hogy bemutassa művészetét, vigye jó hírét Magyarországnak, Szentendrének!

 

És most magunkról!

Legutóbb bemutattuk már nektek kedves olvasók a munkatársainkat, a csapatot, akikkel nagyon szeretünk együtt dolgozni. Akkor megígértem, hogy legközelebb a tulajdonosok következnek.

Tényleg aktuális már, hiszen 1992 óta működik üzletünk, műhelyünk Szentendre belvárosában. Azóta a nyitás hetében született kislányunk is végzős egyetemista. Talán tényleg eljött az idő a bemutatkozásra.

Itt lakunk, minden ideköt. A munka,  a család, a legjobb barátok. Szinte minden, és ezen nem is kívánunk változtatni. Szeretjük Szentendrét minden szépségével és hibájával együtt.

Böjtös Kinga, enteriőr dj barátnőm, a Vizitkártya blog tulajdonosa a Szép Lak legutóbbi számában ismertetett meg minket olvasóival, én meg arra gondoltam, nincs ennél jobb és profibb bemutatkozás.

Olvassátok Kinga cikkét!

Történet szép keretben

Őszi vendégségben a száz éves épület száz festménye között, melyek épp oly színes keretet adnak az itt lakó család életének, ahogy ők keretezik gondosan a hozzájuk betérő művészek remekeit. Mert a legjobb dolgok mindig a garázsban kezdődnek…

A festők városának szinte mindegyik neves tagja megfordult már abban a „művészellátóban”, ahol a portékák mellett jut a személyes hangból, az egymásra figyelésből, az őszinte érdeklődésből minden betérőnek. Van, aki egy közönséges írószerszámért, egy különleges merített papírért jön, de a legtöbb szentendrei alkotó saját képeivel állít be és kéri a hozzáértő tulajdonosok Musza Györgyi és Nagy Sándor tanácsát a kiválasztott kereteket illetően. A „békebeli boltosokat” épp ez a pillanat villanyozza fel, hisz maguk is az érzékeny, kreatív, sőt műértő fajtából valók…

DSC09867_átméretezve

Nagy örömmel merülnek el a színek tengerében, végtelen türelemmel kutatják a megfelelő formát a kuncsafttal karöltve, mialatt a kisváros társasági híreit is rendre megvitatják. Ilyenkor fogannak meg fejükben a művészeket bemutató blogposztok, miközben titokban új terveket eszelnek ki a szobrok és festmények népszerűsítésére. Majd a nap végén, záróra után a zegzúgos öreg épület hátsó fertályába húzódnak vissza, ahol száznál is több festmény borítja privát életük összes szobáját, beleértve a padlásteret, a konyhát, a lépcsőházat,sőt még a fürdőt is.

Köztük látható az a Barcsay rézkarc, amellyel a történetünk kezdődik! A még friss házasokként ajándékba kapott művet több is követte az évek során, de a szép és stílusos keretezés folyvást nehézségekbe ütközött. Végül megunva a helyzetet, Györgyiék a sarkukra álltak és kitanulva a keretezés fogásait, felkutatva a legjobb kellékeket és alapanyagokat, sorra felöltöztették „meztelen” festményeiket. Szüleik garázsában egy profin berendezett, gépesített képkeretező műhelyt alakítottak ki, majd következtek a rokonok, a barátok és ismerősök képei is, így a garázs röpke két hónap alatt szűkösnek bizonyult a szorgos családi manufaktúra számára. S mint annyiszor, az élet most is magától értetődően kínálta a lehetőséget, amikor erre a közel száz éves vályogba rakott kőépületre rátaláltak, mely egykoron egy módos iparosé lehetett Szentendre belvárosában. A műemlék jelleg megóvása évekig tartó óvatos felújítást igényelt, mely során az utcafrontra nyíló helyiségből barátságos boltocskát rendeztek be. Sándor képkeretező műhelye a ház emeletére költözött, a tényleges keretezés itt zajlik, az üzletben már csak a végső simításokat végzik. A kívülről parányinak tűnő ház befelé valósággal kitárul és lépcsőzetesen bővített szintjeivel, hangulatos belső kertjeivel, beépített tetőterével a mára öt tagúra bővült család kényelmes-komfortos otthona lett úgy, hogy mit sem vesztett régi patinájából. Sőt, mintha a régi ház is meghálálta volna a törődést, a műértővé-műgyűjtővé érett háziak értékmentő szenvedélye itt, az öreg gerendák alatt teljesedett ki igazán… Ahogy a megörökölt thonett és paraszt barokk bútoraik és a velük kokettáló muzeális szőnyegek, mokettek, falikárpitok is kibélelik a szobákat, úgy a család tekintélyes könyvtára is megtalálta helyét a tetőtérben. De a főszereplők maguk a szentendrei festők, akik számtalan szépséges műalkotással képviselik magukat a ház falain. Sokan közülük személyes barátok, vagy olyan kortársak, akik Györgyi és az ő művészeti alapítványa látóterében alkotnak.

Négy éve, barátnői társaságában gondolták ki azt a civil kezdeményezést, mely különleges hangulatú kiállítások, baráti lakástárlatok segítségével teremt alkalmat a helyi művészek jobb megismerésére. Az ötlet azóta rengeteg befektetett munkával, de prímán működik, sőt egyre stabilabb közösséget mozgat. Legújabb kezdeményezésük egészen a polgármesteri hivatalig hallatta hangját, ahol random tárlatokra és közös teadélutánokra invitálják a városka döntéshozóit és a képeiket bemutató művészeket. Mert a műértő okos nők már tudják, hogy a megoldás gyakran egy jól eltalált festményben rejlik. A szép keretet pedig Györgyiék adják hozzá.

 

 

 

 

 

 

  

 

Andrelli

Művésznevén legalábbis, de mi Jánosként ismerjük.

Pap János Györgyöt szeretném most nektek bemutatni, szentendrei festőművész barátunkat.

A város szélén lakik családjával és egy szép műtermen osztozik feleségével, Zsuzsával. Azt, hogy férnek meg egymás mellett, nem tudom, nem, ne értsétek félre, de mégiscsak két művész egy csárdában… És még csak most jönnek a gyerekek, akik szintén művészpályára készülnek szüleik nyomában.

Amikor Jánost felkértem, hogy rendezze be kirakatunkat saját festményeivel, és az üzletünkben található kedvenc tárgyaival, nem gondoltam, hogy otthon milliméterre átgondolja, hogy mit hova tesz, honnan lógat le, és hogyan nem fog majd elfordulni a térbe lógatott festmény, és persze hány napot bír ki egy körte a fűtött kirakatban. A munka végére azért kiderült, hogy ő anno kirakatrendező iskolát is végzett. Ahogy láttam, kiváló eredménnyel.

János hitvallása Mahlertől származik! „Meghökkentőnek lenni könnyű, a szépséget kifejezni nehéz” Erre azért ő rácáfolni látszik, nézzétek meg festményeit!

Pécsi származású, az ottani rajzkörből jöttek Szentendrére Kovács Margit múzeumát meglátogatni és – finoman szólva – nem az ott látott kerámiák, hanem a város hangulata, a boltíves sikátorok, a Fő tér ragadta meg.

„Eszembe se jutott soha, hogy szentendrei festő leszek és azóta is csak ámulok, hogy az lettem ”  Rövid kitérő következett, és szülei akaratának megfelelően a Katonai Főiskola repülőgép szakára iratkozott be, mivel a középiskola alatt sportrepülő volt. Amikor helikopterre helyezték, lelépett , ami persze nem volt egyszerű.

Az Iparművészeti Egyetemen diplomázott és designerként kezdte művészi pályáját, világítástervezéssel foglalkozott. A 90-es évekig párhuzamosan folytatta a formatervezést a képzőművészettel. Mára már csak fest, és beteg, ha nem festhet. Reggeltől sötétedésig alkot, amíg süt a nap, közben szól a jazz. Képeiben él, a harmóniát keresi, egy olyan világot, ahol jól érzi magát.
„ A felnagyított léptékkel a pop-artot idézi és ezt a legjobb chicagoi hiperrealista művészek színvonalán teszi. Tudja azt, amit a németalföldi mesterek tudtak,a belülről áradó fényt megfesteni.” ( Dr.Pogány Gábor művészettörténész ) – – hangzott el az Országos Csendélet Biennálén, ahol I. helyezést ért el.

Gyertek, nézzétek meg a kirakatot, János új képeit és azt, hogy lesz almából körte a festővásznon!

Sághi Bori, borobudur lamps

Két tündéri szőke kisfiú, egyik a hátán, a hóna alatt, a  másik előtte kismotorral. Ez a mostani állapot, így – is – felismerhetitek Borit a szentendrei belvárosban, a Dunaparton. Sok éve jár hozzánk  a Képkeretező Műhely – Művészboltba, amikor először találkoztunk, még nem is voltak a fiúk. Sőt, először Cleopátrával álltam szemben a Szeresd Szentendrét Egyesület farsangi báljában, ahol Galamb – férj – volt a házigazda és zeneszolgáltató.

563730_10151783247191375_1426825191_n

Sághi Bori

 

És még földik is vagyunk, XI. kerületiek. Már amennyiben ez fontos, de szerintem nagyon! Sokat beszélgettünk az évek alatt, sok képüket bekereteztük, aztán áttevődött a hangsúly, érdekes, lehetetlen kérésekkel, kérdésekkel jött.  Hogyan lehet megfolyatni az akrilfestéket azüvegben belül, mitől nem lesz buborékos, hogyan lesz egyenletes, stb. Persze a megoldást mindig ő találta meg és közben kiváló ötleteket, megoldásokat adott nekünk is a lehetetlen, megoldhatatlan problémáinkra.

Az útkeresés időszaka és persze  a gyereknevelésé volt ez az elmúlt pár év. És íme! Megszületett a borobudur lamps!

Bori eredetileg sminkmester – Cleopátra – a gyerekek születése óta viszont szakmájában  nem aktív, de kreatív energiái utat kerestek, és sok kísérletezés, próbálkozás után sikerült ötvözni az általa igazán kedvelt anyagokat és technikákat. A gyerekkori emlékeket, a Nagyival való közös kézimunkázásokat. A régi üvegpalackok, hangulatfények, a kézimunka  és színek szeretetének közös megtestesülése az általa megálmodott és létrehozott borobudur lámpák.Lámpatest egy karakteres üres üveg, amiben valaha bor volt vagy éppen olíva olaj, a lámpaernyő pamutfonalból horgolva, festve, keményítve, a színben harmonizáló textilkábelek, és az egyedi tervezésű kovácsoltvas váz – ez a borobudur lamps.

A lámpák még egy ideig a mi kirakatunkban ragyognak szintén ragyogó képkeretek között, Bori azonban nem áll meg, legközelebb az Iparművészeti Múzeumban és az Art6 Szalonban lesznek láthatók és megvásárolhatók a lámpa alkotások.

Kerámiák képkeretben

Írtunk már pár évvel ezelőtt  Kósa Kláráról és Kósa Juciról blogunkban, most viszont elkaptuk őket, hogy rendezzék be kirakatunkat.

IMG_2749_1

Kósa Klára és Musza Györgyi kirakatrendezés közben

 

Minden hónapban mást kérünk fel el erre a nemes feladatra és nem azért, mert nekünk nincs kedvünk hozzá, hanem azért, mert 22 éves pályafutásunk alatt annyi érdekes emberrel, gyűjtővel, művésszel ismerkedtünk meg és annyira nagyra tartjuk azt amit csinálnak, hogy önző módon magunknak akarunk pár hétre valami nagyon szépet és különlegeset.

Most túllőttünk a célon, mert a Kósa kirakat óriásit szólt és nem győztük az érdeklődő bel- és külföldi turistákat útba igazítani a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió felé.
Úgyhogy ez esetben egyáltalán nem érvényesültek gyönyörű kereteink, mindenki a kerámiákat akarta. Azért most nézzük meg azt is, hogy milyen szépen mutatnak a keretek a kerámiák mellett, illetve a kerámiák milyen jól érvényesülnek a gyönyörű keretekben? Ki tudja…mindenesetre van pár szép példa itt is, a kirakatban is és weboldalunk különleges keretezés rovatában is.

 

Biztos sokan ismerik a Kósa lányokat, két igen különböző személyiség. Mintha nem is lennének unokahúg-nagynéni relációban.

Klára a lendületes, az energiabomba, nem lankad, tele jókedvvel, innovatív gondolatokkal. Kiállításról kiállításra jár, megnyit, felavat és előad az ország és szomszédos országok egyetemein és nemcsak kerámia témában. Ő a szimbólumok, színek, szokások és hagyományok, vallások tudója és igen szórakoztató, színes előadója.

Mondhatjuk, hogy Juci az ellentéte? Igen. Nyugodtság, megfontoltság és jó humor. Ezek a jellemzői, biztos pont és biztos kéz. Félelmetes, ahogy a még nyers agyag vázákon és tálakon végigfut a tű a kezében, nem téved, nem remeg, minden díszítés oda fut ki, ahol kell. Minden darabot egyedileg mintáz, ötletgazdag tervező. Ha száz tányér készül keze alatt, akkor mind a száz más és más. Nincsenek egyforma darabok, hiszen nincsen sablon és nincsen előrajzolás, jelölés.

Javaslom az évzárási, ballagási időszakban is a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió meglátogatását!

 

A Feketetói vásár

Voltatok már a Feketetói vásárban? Írjátok be a naptárba már most 2015. október második hétvégéjét!

Körülbelül 25 éve határoztam el valamikor a rendszerváltozás táján, hogy mindenképpen elmegyek egyszer Negrenibe, azaz a Feketetói vásárba. Eddig csak olvastam róla, fényképeket láttam és az is lehet, hogy azóta nagyon megváltozott a vásár képe, kínálata, de mondhatom, hogy most is óriási élmény. Pár óra alatt ott voltunk, egyet aludtunk Nagyváradon, átkeltünk a Királyhágón,és már korán reggel a vásárban lehettünk. Fel voltunk vértezve némi román lei-jel, magyar forinttal, kizárólag kis címletekben. A természeti környezet csodás. A vásár a Sebes-Körös két partján a völgyben húzódik jó hosszan.

20141011_154611

Sátrak végeláthatatlanul. Az árusok itt is alszanak.

Azt hallottam, hogy régen a vonat meg is állt, holott nem volt ott megállója, de az utasok közül szinte mindenki ide igyekezett. Leugráltak róla az árusok, a  látogatók és mehetett is tovább. Tényleg keresztül fut a völgyön a vonat, de jó előre dudál, hogy ideje legyen az embereknek gyorsan lemenekülni a sínekről. Pedig onnan a legjobba kilátás, elénk tárul az egész forgatag, a végeláthatatlan vásár.

20141011_154626

A kilátás a sínekről a legjobb. Mindjárt jön a vonat.

Volt ott cipő és ruha is, de mi célirányosan az antikosok és a népművészek felé vettük az irányt. Ömlesztve – asztalokon, földön –  volt ott régi bútor, vasalat, porcelán, üvegek, hímzések, könyvek és minden hasznos és haszontalan holmi. Nekem kincsesbánya, hiszen meg tudtam vásárolni – természetesen csak alku után – gyűjteményeim legújabb darabjait. Nagyon fontos vasalótalpakat, pálinkás poharakat és szószos porcelánokat. Megszállott, kincsekre vadászó barátaink és mi is úgy elmerültünk a forgatagban, hogy jó pár óra eltelt, mire egy Ciuc sörre és némi mics-re – darált marha-, sertés és birkahúsból készült fasírtszerűség – és kürtőskalácsra megálltunk.

20141011_110638

Fáradtan és gondterhelten a sörsátorban.

Felkerestük a kollégákat is, csuda keretek, képek mindenfelé. Még egy eredeti Renoir-t is találtunk. De nem vettük meg!