Vamos, vamos para Porto!

Vamos a la playa!   – menjünk a strandra –

Mindenki ismeri ezt a diszkó számot, korosztályom házibulijaiban alap, sőt én énekelni is szoktam – legalábbis már jóval éjfél után, emelkedett hangulatban a barátnőimmel – a szilveszteri táncparketten.

Mi is lementünk a plázsra, de novemberben, 25 fokban.

Kinga lányunk Erasmusos félévét tölti Portugáliában, Portóban. Emlékszem, amikor a pályázatát beadta, az Erasmus bizottságban megkérdezték, hogy Portót vagy Frankfurtot választja? Az én lányom! Nem gondolkozott sokáig, sajnálkozott, hogy nem tud olyan jól németül….. Így lett, hogy novemberben pár napot az Atlanti óceán partján tölthettünk.

Jártam már máskor is Portugáliában, tudtam, hogy nagyon jó helyre megyek, de a legfontosabb az volt, hogy láttam, Kinga jól van, jó helyen van. Ő negyedéves fizioterapeuta hallgató és most a gyakorlati félévében a Portói Központi Kórházban dolgozik. Reggel hatkor kel, nyolckor már a csecsemők között van és „tornáztatja” az újszülötteket. Vagy az idősek között, akiknek egy stroke után segítenek visszatérni a mindennapi életbe.

Portó egy hatalmas város, Szentendrével tehát összehasonlíthatatlan méretű. 2001-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. A Duoro folyó két partján helyezkedik el, kicsit olyan Pest-Buda hangulata van. A két oldalt 6 híd köti össze. Az izgalmas belváros sziklaszirteken trónol méltóságteljesen, a folyó túloldalán a Gaia negyedben végeláthatatlanul sorakoznak a borászatok, ahol a megtermelt portói zömét tárolják. Több mint 80 pincészet helyezkedik el itt. Portói barátaink azért ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenképpen a Ferreira-t látogassuk meg, ugyanis csak az van portugál tulajdonban.

Zsibongás, saját reptér, rengeteg turista, több metróvonal, emeletes városi buszok, retro villamos, pálmafák, óceán, szörfösök.

A portugálok nagyon kedves emberek, segítőkészek még akkor is, ha fogalmuk sincs, hogy merre van a hely, amit keresel. De az előtted lefoglalt taxit szó nélkül és nagyon kedvesen átadják, hiszen te a repülőtérre sietsz. Nem tehetsz róla, hogy az 500-as busz nemhogy nem érkezik menetrendszerűen, hanem már egy órája nem jött… Azt hiszem, hogy itt a menetrend inkább tájékoztató jellegű, a betartásával nem igazán foglalkoznak. Viszont senki sem ideges, inkább fog egy taxit, ha siet. A többiek pedig békésen üldögélnek tovább a tiszta, kényelmes buszmegállókban és amikor feltűnik a távolban a kb egy órája várt jármű, mosolyogva felszállnak, lepittyegtetik jegyeiket és kész.

A portugál konyhában a fél világ ízei keverednek. A volt gyarmatbirodalom – Brazilia, Angola, Goa, Makao, Mozambik – ízei, amit a portugálok hősiesen őriznek és használnak. Egzotikus fűszerek tömege, de azért a fahéj vezet. Kihagyhatatlan a Nata, a nemzeti kis sütijük. Egyébként is, minden harmadik ház aljában cukrászda pöffeszkedik. Elképesztő mennyiségű tojássárgájával és cukorral dolgoznak, vaníliával, fahéjjal, naranccsal, citrommal, mandulával ízesítik a sütijeiket. Reggeli a Paparoca da Foz-ban két presszó kávé és egy Nata – a paleoit életmód itt eléggé kivitelezhetetlen – mégis nagyon meg tudnám szokni.

Vamos, vamos para Porto!

 

 

 

 

 

 

 

 

Erasmus, Kinga, Porto, portói, portugál, szörf