TINTA

Tinta

A tintát az európaiak találták fel. Két típusát lehet megkülönböztetni, az egyik a széntinta, amit az ókortól a középkorig használtak. ( faszén vagy lámpakorom+ragasztóanyag ), a másik a gubacstinta, ami a XII. századtól használatos. ( vasszármazék + tanninsav + vasszulfát ) A fekete szín mindkét esetben kémiai reakció eredménye.

Csersavas gubacstinta:
A gubacstinta alapanyaga a tölgyfagubacs, mely akkor jön létre, amikor a gubacsdarázs a petéjét egy fejlődő tölgyfaüregbe rakja, a lárva körül kialakuló lágy, halványzöld almaszerű kitüremkedést hívják gubacsnak. A legfinomabb gubacsok a szíriai Aleppóból származtak. Az összegyűjtött gubacsokat összetörték, néhány napig a tűznél, vagy napfénynél hagyták állni, majd néhány napig az esővízben áztatták. A XVI. századtól ez a módszer megváltozott, a régi szögekre kénsavat öntöttek, a keletkező folyadékot leszűrték és a szüredéket alkohollal keverték.
A vasszulfátot hozzáadták a gubacsfőzethez és egy fügefabottal megkeverték. A keletkező vegyület fokozatosan sötétedett be. Némi porrá tört arabmézgát adtak hozzá, hogy sűrűbb legyen.
Az arabmézga az akácia szárított nedve, melyet Egyiptomból és Kisázsiából szállítottak.
A gubacstinta levegővel érintkezve tovább sötétedik és könnyen beivódik a pergamenekbe, papírokba.

Csersavtalan császártinta: A XVII. század végétől használatos.

1856. a vegyi tinták előállításának kezdete. Először a alizarin tinta, később az el nem halványuló antracéntinta.

Mostan színes tintákról álmodom……

Ma már nagyon sokféle színes tintát, tust, tollat lehet kapni. Van néhány olyan recept, amely segítségével bárki készíthet színes tintákat. Az elkészítés nem bonyolult,de a vegyi anyagokkal bánjunk körültekintően.
Ezek a tinták nem töltőtollba valók, de írhatunk velük például libatollal, nádtollal, ecsetekkel.

A receptek üzletünkben megtekinthetők!

ÍRJ NEKÜNK!