-Mutassam be magam?
Ohh, ez olyan nehéz, még a magamfajta bőbeszédű embernek is. Hát hogyan mutathatnék be valakit akivel együtt élek 48 éve, hol jó, hol rossz szomszédságban, de még mindig csak ismerkedési fázisnál tartunk. (Soha egy moziba el nem vitt…) Na jó egy-egy jó étterem azért becsúszott és a sonkásban is vesz néha nekem romagnolát:)) De van úgy, hogy csak a hévnél egy gyrossal vagy fornettivel szúrja ki a szemem.
Alapvetően társaságkedvelő mindig elfoglalt embernek mutatnám be. Sokan gondolhatják róla hogy ez a sok minden amivel foglalatoskodik elherdálja a figyelmét , szétforgácsolja a fókuszát. Persze ezt hallaná.. Hahh, hogy fel volna háborodva, bőszen bizonygatná az ellenét. Mert az Mind-Egy az a nagy sokaság: egy torony, egy templom több oldala, mind egymást tartják erősítik – mondaná.
Két csodálatos gyermeke és egy álomszép felesége – ez a szárnyasoltár. És ott rajta mindennapok szeretete, gyertyája mindig ég. Szentendrén már 6 éve.
2. Festőművész vagy tetoválóművész vagy? Vallásbölcsész filozófus? 3. Mesélj a terveidről, legújabb munkáidról!
11 éve Budapest belvárosában a munkahelye, nagy gonddal vigyázott stúdiója, második otthona. Szeretett szakmája és inspirációjának kiapadhatatlan forrása a tetoválás. Barátokkal és bizalommal szövődött kapcsolatokkal, elevenséggel és teremtő erővel, kreatív szeretettel.
Kölyökkorától szívesen festegetett. Mint a búvópatak jött elő és maradt a háttérben, ahogy épp kedve volt. Mostanság – ha hívható így az elmúlt 10 év- kezdet hívatássá válni. Mindig szerencséje volt mert jótékony kezek fogták a vállát bátorítón támogatón, vagy irányították lépteit mesterin.
Na volt nagy szerelem hogy ide költözött Szentendrére. Ördöngősen járta az utcákat, falta a fényeket és a festéket. Azt hitte, hogy majd kiengedi a tájfestő dzsinnt a palackból… Aki lássa majd megmondja sikerült-e.
De volt aztán vásár kiállítás is bőven, ahol sokakkal ismeretséget kötött és azokat nagy’ megkedvelte.
Nem örülne ha hallaná, hogy így beszélek róla, ilyen pongyolán. Úri kedvvel olvas. Kiül a kertbe hulló levelek alá, lábán a pokróc ölében a bolond macska. Fitymáló figyelme, válogatós modora, fehér-cérnakesztyűs az irodalmi ízlése. Mástól hallottam hogy teológus, vallásbölcsész filozófus… Hahh még mi nem?! Akasztott ember, igaz-e? Hagyjad má! Múltkor csellótokkal ment a piacra: csak nem a szalonnát abban vitte haza? Mit nem, majd a Jaj de széles, jaj de hosszút míg el nem játssza addig ugyan el nem hiszem, hogy gordonka van abban a tokban nem szalonna. Bahh, persze.
+1 Hova futsz?
Múltkorában meg azt látom, hogy a dunaparton a korzón riogatta népeket. Legyönnek pestről enni a nyunyás lángost, ez a festők-filozófusa, ez a kornyikáló piktor meg búvárruhában rohangál, mint a holdkóros. Mi sürgős dolga lehet, senki nem tudja, de nap-napután fel a kőhegyre, le az erdőbe, poros maskarában nagy mosollyal rója az útját. Van a fejin neki lámpa is. Aszonygya: hogy ez egyfajta szolgálat: hordozni a fényt, edénynek lenni, tiszta edénynek: MINDEN LÉNY JAVÁRA.
