Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Ceruza

Grafit: -a szén hatszögű, részben kristályosodó módosulata.

1870 a ceruza születési éve. Hardtmuth linzi építőmesternek az égetett agyag adta azt a gondolatot, hogy a tetszés szerint nem alakítható grafitot agyag hozzáadásával meg tudja formálni. Ebben az időben Conté is kerámiai alapú ceruzabél elkészítésén dolgozott.
Régebben fémezüstből vagy ólomból készült irórudakat, vagy faszénből, krétából faragott irószerszámokat használtak.

Ceruzagyártás

A bél elkészítésekor nagy gondot fordítanak a grafit felaprítására. A ceruzavonalak egyenletessége és fedőképessége függ attól, hogy mennyire marad ép a grafit kristályos szerkezete.

A felaprított grafitot tisztított, finom agyaggal gyúrják össze olyan arányban, hogy a bél a kívánt keménységű (9H-9B) legyen. (+víz)

1000-1200 fokos égetés következik.

Légritkított térben zsiradék és viaszkeverékkel itatják át a kiszáradt ceruzabelet.

Fahüvely

A fa vetemedése befolyásolta a ceruza minőségét, ezért régebben vasútvonalak talpfáját, vitorlás tengeráztatta gerendáját használták, mert ezek már kiállták az idő próbáját. Ez azonban a ceruzagyárak megélhetését lehetetlenítette el. A külföldi fák beszerzésének nehézsége miatt az önellátásra helyeződött a hangsúly, nemesítéssel és impregnálással a hársfából és égerfából, némely fenyőből jól használható ceruzahüvelyt sikerült előállítani. ( hegyezéskor, ha a forgács egyben marad, biztosak lehetünk benne, hogy nemesített fából készült a burkolat. )
A folyamat végén már csak a csinosítások maradtak: sellakkal vagy nitrocellulóz lakkal vonják be a felületet és kenik át a ceruza két végét, így védve a nedvességtől.
Már csak a keresztelés marad hátra: mélyített betű – aranyfelirat.

Eleinte csak egyféle ceruzabél volt forgalomban. A kátrányipar fellendülésével azonban megjelentek a különböző szerves festékanyagok, mint a grafit vetélytársai.
1874-ben került először piacra az a ceruza, melynek a metilibolya festék volt a fő alkotóeleme.
Szerves és szervetlen anyagok arzenálja tette lehetővé, hogy a ceruzagyárak minden igényt kielégítő ceruzákkal láthassák el a piacot. Kaolin, kvarcliszt, kréta és zsíremulziók szerepelnek kötőanyagként.
Ha viaszban oldódó festéket használnak = zsírkréta ( ha módosítják az arányokat: ajakrúzs, állatok megjelölésére alkalmas jelölőkréta )
A színes írókréta alapanyaga a fehér gipsz, melyhez a kívánt színű ásványi vagy kátrányfesték porát keverik, és rúddá sajtolják.

Napjainkban a világ ceruzatermelésének 65%-a szinte változatlanul az eredeti recept szerint készül.

A színes ceruza a XX. század elején kezdett elterjedni. A grafitot festék és kötőanyag kombinációval helyettesítették. Adalékanyagai : a gumi, az agyag, gyanta és a wax.