RÓLUNK
A cég
Műhelyünk 1992-ben alakult. Az egész úgy kezdődött, hogy volt néhány képünk, amit nem tudtunk sehol úgy bekereteztetni, ahogy szerettük volna. Akkoriban általában az üveges műhelyek vállaltak képkeretezést, öt-hat mintából lehetett választani. Az egyik lakáskultúrával foglalkozó újságban olvastunk egy cikket a témával kapcsolatban, sőt azon a nyáron apartmanunk kulcsát egy vidéki kisvárosban egy kis, kezdetleges keretező műhely szomszédságában vehettük át. Ezt mind jelnek vettük, gyorsan a tettek mezejére léptünk, gépeket, alapanyagokat vásároltunk és egy lakótelepi garázsban elkezdtünk dolgozni. Nem sokkal később műhelyünk a belvárosba költözött, és hamarosan egy művészellátó részleggel bővült. Szentendre belvárosában, a Kossuth Lajos utca 6-ban várjuk a képkeretezés és a művészkellékek iránt érdeklődő vásárlóinkat, megrendelőinket.
A csapat
Mindig nagyon fontosnak tartottuk, hogy olyan kollégákkal dolgozzunk együtt, akik nyakig benne vannak a szakmában. Munkatársaink egytől egyig ifjú művészek, ki végzett már az egyetemen, ki most jár, ki éppen Erasmusos félévét tölti az öreg Itáliában. Grafikusok, festő- és fotóművészek.
MUNKATÁRSAINK
TÖRTÉNET SZÉP KERETBEN - BÖJTÖS KINGA CIKKE
A festők városának szinte mindegyik neves tagja megfordult már abban a „művészellátóban”, ahol a portékák mellett jut a személyes hangból, az egymásra figyelésből, az őszinte érdeklődésből minden betérőnek. Van, aki egy közönséges írószerszámért, egy különleges merített papírért jön, de a legtöbb szentendrei alkotó saját képeivel állít be és kéri a hozzáértő tulajdonosok Musza Györgyi és Nagy Sándor tanácsát a kiválasztott kereteket illetően. A „békebeli boltosokat” épp ez a pillanat villanyozza fel, hisz maguk is az érzékeny, kreatív, sőt műértő fajtából valók…
Nagy örömmel merülnek el a színek tengerében, végtelen türelemmel kutatják a megfelelő formát a kuncsafttal karöltve, mialatt a kisváros társasági híreit is rendre megvitatják. Ilyenkor fogannak meg fejükben a művészeket bemutató blogposztok, miközben titokban új terveket eszelnek ki a szobrok és festmények népszerűsítésére. Majd a nap végén, záróra után a zegzúgos öreg épület hátsó fertályába húzódnak vissza, ahol száznál is több festmény borítja privát életük összes szobáját, beleértve a padlásteret, a konyhát, a lépcsőházat,sőt még a fürdőt is.
De a főszereplők maguk a szentendrei festők, akik számtalan szépséges műalkotással képviselik magukat a ház falain. Sokan közülük személyes barátok, vagy olyan kortársak, akik Györgyi és az ő művészeti alapítványa látóterében alkotnak. Négy éve, barátnői társaságában gondolták ki azt a civil kezdeményezést, mely különleges hangulatú kiállítások, baráti lakástárlatok segítségével teremt alkalmat a helyi művészek jobb megismerésére. Az ötlet azóta rengeteg befektetett munkával, de prímán működik, sőt egyre stabilabb közösséget mozgat. Legújabb kezdeményezésük egészen a polgármesteri hivatalig hallatta hangját, ahol random tárlatokra és közös teadélutánokra invitálják a városka döntéshozóit és a képeiket bemutató művészeket. Mert a műértő okos nők már tudják, hogy a megoldás gyakran egy jól eltalált festményben rejlik. A szép keretet pedig Györgyiék adják hozzá.
Köztük látható az a Barcsay rézkarc, amellyel a történetünk kezdődik! A még friss házasokként ajándékba kapott művet több is követte az évek során, de a szép és stílusos keretezés folyvást nehézségekbe ütközött. Végül megunva a helyzetet, Györgyiék a sarkukra álltak és kitanulva a keretezés fogásait, felkutatva a legjobb kellékeket és alapanyagokat, sorra felöltöztették „meztelen” festményeiket. Szüleik garázsában egy profin berendezett, gépesített képkeretező műhelyt alakítottak ki, majd következtek a rokonok, a barátok és ismerősök képei is, így a garázs röpke két hónap alatt szűkösnek bizonyult a szorgos családi manufaktúra számára. S mint annyiszor, az élet most is magától értetődően kínálta a lehetőséget, amikor erre a közel száz éves vályogba rakott kőépületre rátaláltak, mely egykoron egy módos iparosé lehetett Szentendre belvárosában.
A műemlék jelleg megóvása évekig tartó óvatos felújítást igényelt, mely során az utcafrontra nyíló helyiségből barátságos boltocskát rendeztek be. Sándor képkeretező műhelye a ház emeletére költözött, a tényleges keretezés itt zajlik, az üzletben már csak a végső simításokat végzik. A kívülről parányinak tűnő ház befelé valósággal kitárul és lépcsőzetesen bővített szintjeivel, hangulatos belső kertjeivel, beépített tetőterével a mára öt tagúra bővült család kényelmes-komfortos otthona lett úgy, hogy mit sem vesztett régi patinájából. Sőt, mintha a régi ház is meghálálta volna a törődést, a műértővé-műgyűjtővé érett háziak értékmentő szenvedélye itt, az öreg gerendák alatt teljesedett ki igazán… Ahogy a megörökölt thonett és paraszt barokk bútoraik és a velük kokettáló muzeális szőnyegek, mokettek, falikárpitok is kibélelik a szobákat, úgy a család tekintélyes könyvtára is megtalálta helyét a tetőtérben.
PARTNEREINK
OPERETT SZÍNHÁZ
REFERENCIÁINK
Ars Alba Restaurátor műhely, Szentendre
B.Müller Magda fotóművész
Borody Krisztina selyemfestő
Dohány utcai Zsinagóga, Zsidó múzeum, Budapest
Fehér László festőművész
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Hídépítő Speciál Kft
Hochtief Facility Management Hungária Kft
Kaponya Judit festőművész
Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió, Szentendre
Lakástárlat Alapítvány, Szentendre
Lugosi Lugó László fotográfus
Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány, Budapest
MűvészetMalom, Szentendre
Petőfi Irodalmi Múezum, Budapest
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre
Wegrosta Gyula festőművész
ÍRJ NEKÜNK!
Musza Györgyi
Többszörös pályaelhagyó vagyok, gyerekeim születése után már nem mentem vissza tanítani. 1992-ben nyitottunk műhelyünket, üzletünket, azóta csak ezzel foglalkozom. Élvezem a sok embert, a sok munkát, a szervezést, az üzlet vezetésével járó rengeteg feladatot. Kedvencem a keretválasztás, amikor az előre elhatározott „natúr vékony” keretből kisül egy egészen más, egy sokkal jobb! Időm egy részében, szintén kedvenc városomban, Szentendrén, kortárs képzőművészet népszerűsítésével foglalkozom.
Akvarell
Az elnevezés a latin aqua (víz) szóból ered, s a festőtechnikák közül az egyetlen, amely az oldószeréről kapta a nevét. Már az ókori Egyiptomban is ismerték,de teljes értékű technikává csak a XVI. században vált, mégpedig az akkoriban fellángoló táj- és természetimádat következményeként. Vonzereje a ragyogó, világos, lágyan egymásba olvadó színek hatásában rejlik. Ismertebb képviselői a XVIII. századi angol festőcsoportból John Sell Cotman, William Turner és Thomas Girtin. Az akvarellfestészetet sokkal több előírás és tilalom szabályozta, mint bármely más technikát. A korlátok fellazítása az impresszionizmusnak köszönhető.
Alapfelszerelés
Festék: mindegy, hogy tubusos, szilkés vagy festékgombos, a lényeg az, hogy akvarell művészfesték legyen Ez azért fontos, hogy a pigment és a kötőanyag aránya az előbbi javára billenjen, így lesznek a színek teltek, ragyogóak.
Ecsetek: puha, tömörre kötött, rugalmas szőrecset az ideális, mely lehet vörösnyest, nyest, menyét, mókus, de lehet jó minőségű szintetikus ecset is. Három méretre feltétlen szükség van: egy vékonyra a finom, apró részletekhez és két vastagabbra.
Papír: célszerű merített papírra, illetve akvarellpapírra festeni, mely legalább 200 g-os. Ha vékonyabb papírt választunk, akkor feltétlen szükséges ragasztócsíkkal a rajztáblához rögzíteni a lapot, hogy elkerüljük a papír felhólyagosodását. Bátran poróbáljunk ki különböző szemcsézettségű akvarellpapírokat, melyekben eltérő módon tapadnak meg a festékszemcsék anélkül, hogy töredezetté válnának a színek.
Amire még szükség lehet: paletta, festőszivacs, rajztábla, vizesedény.
Emlékeztető
Fő színek: a vörös, a sárga és a kék ( semmilyen más színből nem keverhetők ki)
Másodlagos színek: a fő színekből nyert színkeverék: a zöld, a narancssárga és a lila.
Harmadlagos színek: a fő- és másodlagos színek keverésének eredményei: barna, bézs és a szürke, stb.
Lazúrozás: száraz alapon való festés. Az egymásra kerülő festékrétegek éles szélekkel válnak el egymástól.
Prímafestés: vizes alapon való festés. A technika alkalmazásával a vízfestés izgalmát a kiszámíthatatlanság is fokozza.
Ecsetek: puha, tömörre kötött, rugalmas szőrecset az ideális, mely lehet vörösnyest, nyest, menyét, mókus, de lehet jó minőségű szintetikus ecset is. Három méretre feltétlen szükség van: egy vékonyra a finom, apró részletekhez és két vastagabbra.
Ecsetkezelés: az ecsetfogás, az ecsettartás és a nyomáserősség változtatásával újabb módokat, hatásokat tapasztalhatunk meg.
Kivilágosítás: vagy kihagyjuk a világosnak szánt területet, és maga a papír fehér színe adja a fény színét, vagy a felfestett szín megszáradása előtt nyomogatva leitatjuk szivaccsal, papírtörlővel, itatóssal.
Papír: célszerű merített papírra, illetve akvarellpapírra festeni, mely legalább 200 g-os. Ha vékonyabb papírt választunk, akkor feltétlen szükséges ragasztócsíkkal a rajztáblához rögzíteni a lapot, hogy elkerüljük a papír felhólyagosodását. Bátran poróbáljunk ki különböző szemcsézettségű akvarellpapírokat, melyekben eltérő módon tapadnak meg a festékszemcsék anélkül, hogy töredezetté válnának a színek.
Az anyagszerűség érzékeltetése: erre számtalan lehetőség kínálkozik, bátran kísérletezzünk! Növényzet vagy állatok bundájának megfestéséhez szárazon használjuk a lapos ecsetet, málló felületek érzékeltetéséhez a félig megszáradt festékbe szórjunk sót, pontszerű, homogén felületek ( pl. homok, tengerpart ) könnyen előállíthatók fogkeféről szórt festékkel.
Akvarell
Az elnevezés a latin aqua (víz) szóból ered, s a festőtechnikák közül az egyetlen, amely az oldószeréről kapta a nevét. Már az ókori Egyiptomban is ismerték,de teljes értékű technikává csak a XVI. században vált, mégpedig az akkoriban fellángoló táj- és természetimádat következményeként. Vonzereje a ragyogó, világos, lágyan egymásba olvadó színek hatásában rejlik. Ismertebb képviselői a XVIII. századi angol festőcsoportból John Sell Cotman, William Turner és Thomas Girtin. Az akvarellfestészetet sokkal több előírás és tilalom szabályozta, mint bármely más technikát. A korlátok fellazítása az impresszionizmusnak köszönhető.
Alapfelszerelés
Festék: mindegy, hogy tubusos, szilkés vagy festékgombos, a lényeg az, hogy akvarell művészfesték legyen Ez azért fontos, hogy a pigment és a kötőanyag aránya az előbbi javára billenjen, így lesznek a színek teltek, ragyogóak.
Ecsetek: puha, tömörre kötött, rugalmas szőrecset az ideális, mely lehet vörösnyest, nyest, menyét, mókus, de lehet jó minőségű szintetikus ecset is. Három méretre feltétlen szükség van: egy vékonyra a finom, apró részletekhez és két vastagabbra.
Papír: célszerű merített papírra, illetve akvarellpapírra festeni, mely legalább 200 g-os. Ha vékonyabb papírt választunk, akkor feltétlen szükséges ragasztócsíkkal a rajztáblához rögzíteni a lapot, hogy elkerüljük a papír felhólyagosodását. Bátran poróbáljunk ki különböző szemcsézettségű akvarellpapírokat, melyekben eltérő módon tapadnak meg a festékszemcsék anélkül, hogy töredezetté válnának a színek.
Amire még szükség lehet: paletta, festőszivacs, rajztábla, vizesedény.
Emlékeztető
Fő színek: a vörös, a sárga és a kék ( semmilyen más színből nem keverhetők ki)
Másodlagos színek: a fő színekből nyert színkeverék: a zöld, a narancssárga és a lila.
Harmadlagos színek: a fő- és másodlagos színek keverésének eredményei: barna, bézs és a szürke, stb.
Lazúrozás: száraz alapon való festés. Az egymásra kerülő festékrétegek éles szélekkel válnak el egymástól.
Prímafestés: vizes alapon való festés. A technika alkalmazásával a vízfestés izgalmát a kiszámíthatatlanság is fokozza.
Ecsetek: puha, tömörre kötött, rugalmas szőrecset az ideális, mely lehet vörösnyest, nyest, menyét, mókus, de lehet jó minőségű szintetikus ecset is. Három méretre feltétlen szükség van: egy vékonyra a finom, apró részletekhez és két vastagabbra.
Ecsetkezelés: az ecsetfogás, az ecsettartás és a nyomáserősség változtatásával újabb módokat, hatásokat tapasztalhatunk meg.
Kivilágosítás: vagy kihagyjuk a világosnak szánt területet, és maga a papír fehér színe adja a fény színét, vagy a felfestett szín megszáradása előtt nyomogatva leitatjuk szivaccsal, papírtörlővel, itatóssal.
Papír: célszerű merített papírra, illetve akvarellpapírra festeni, mely legalább 200 g-os. Ha vékonyabb papírt választunk, akkor feltétlen szükséges ragasztócsíkkal a rajztáblához rögzíteni a lapot, hogy elkerüljük a papír felhólyagosodását. Bátran poróbáljunk ki különböző szemcsézettségű akvarellpapírokat, melyekben eltérő módon tapadnak meg a festékszemcsék anélkül, hogy töredezetté válnának a színek.
Az anyagszerűség érzékeltetése: erre számtalan lehetőség kínálkozik, bátran kísérletezzünk! Növényzet vagy állatok bundájának megfestéséhez szárazon használjuk a lapos ecsetet, málló felületek érzékeltetéséhez a félig megszáradt festékbe szórjunk sót, pontszerű, homogén felületek ( pl. homok, tengerpart ) könnyen előállíthatók fogkeféről szórt festékkel.
Musza Györgyi
Többszörös pályaelhagyó vagyok, gyerekeim születése után már nem mentem vissza tanítani. 1992-ben nyitottunk műhelyünket, üzletünket, azóta csak ezzel foglalkozom. Élvezem a sok embert, a sok munkát, a szervezést, az üzlet vezetésével járó rengeteg feladatot. Kedvencem a keretválasztás, amikor az előre elhatározott „natúr vékony” keretből kisül egy egészen más, egy sokkal jobb! Időm egy részében, szintén kedvenc városomban, Szentendrén, kortárs képzőművészet népszerűsítésével foglalkozom.
Musza Györgyi
Többszörös pályaelhagyó vagyok, gyerekeim születése után már nem mentem vissza tanítani. 1992-ben nyitottunk műhelyünket, üzletünket, azóta csak ezzel foglalkozom. Élvezem a sok embert, a sok munkát, a szervezést, az üzlet vezetésével járó rengeteg feladatot. Kedvencem a keretválasztás, amikor az előre elhatározott „natúr vékony” keretből kisül egy egészen más, egy sokkal jobb! Időm egy részében, szintén kedvenc városomban, Szentendrén, kortárs képzőművészet népszerűsítésével foglalkozom.