Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Hogyan kerül egy női láb a kirakatba?

Egy Szentendrén élő és alkotó képzőművészt, zenészt mutatunk be nektek, Dóró Zsoltot .

Illetve ő mutatkozik be az ablakon keresztül. Hiszen a kirakatba csupa olyan tárgy, eszköz kerül egy-egy ilyen kirakatrendezésnél, amiket a művész használ, szeret, és jó esetben nálunk beszerez. Zsolt szerint a remek eszközökkel gyerekjáték remek alkotásokat létrehozni – akár lábbal is megy.

Zsolt 2013 óta él itt, azt gondolta – pár évig tervezgette majd döntött – hogy festőművész csakis Szentendrén szeretne lenni.

Azóta megrendelőnk/vásárlónk/barátunk és mi rajongással követjük pályafutását.

És ha munkáiról, a kapitális méretű táblaképeiről kérdezzük, ezt mondja: Mindenféleképpen erős grafikai hatással bíró, szakrális töltésű, expresszív, figurális festészetnek nevezném ezeket a munkákat.

 

Tavaly önálló kiállítása volt az Érdi Galériában, idén tavasszal a Debreceni Tavaszi Tárlaton különdíjjal jutalmazták Korpusz c. alkotását. Áprilisban a Szentendrei Lakástárlat mutatta be Zsoltot az érdeklődőknek saját, gyönyörűen felújított műterem-lakásában.

Krizbo kirakatot rendez

 

Krizbai Gergelyt, igazi nevén Krizbot kértük fel legújabb kirakatunk berendezésére.

Krizbo előre jelezte, hogy szerelmével, Rajkó Krisztivel érkezik és együtt fogják a feladatot megoldani. Az viszont meglepetés volt, hogy fejben már tűpontosan megtervezték a kirakatot.

Krizbot, a fiatal grafikusművészt leginkább NapiSzörnyeiről ismerhetitek, akikből egy lendületből és pár év alatt 300 darabot készített.

2016-ban vette át a Kortárs Folyóirat Képzőművészeti díját, ebből az alkalomból a lap Napiszörnyekkel volt tele. A tavalyi nagy durranás még mindig róluk szólt, a 2018-as szentendrei naptárban bukkantak fel ezzel nagy port/vihart kavarva.

Már a MAOE – Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete – tagja, ilyen fiatalon túl kilenc egyéni és számtalan csoportos kiállításon.

A kirakatban Kriszti és Krizbo kedvenc tárgyai mellett helyet kapott egy Napiszörny giclée nyomat is, természetesen pontosan illeszkedve a koncepcióba.

Krizbo esküszik erre a pigment-alapú nyomtatási eljárásra, melyet művészeti nyomatok készítésére fejlesztettek ki, ezek évszázadok alatt sem fakulnak ki. Munkáit is így tudjátok megvásárolni három féle méretben. A kirakatban egy 50×50 cm-es Napiszörny giclée nyomatot láthattok.

Nézzétek meg személyesen is a ragyogó kirakatot, válasszatok magatoknak Krizbo szörnyecskéi közül, mi pedig remek keretekbe foglaljuk őket.

25 az 25!

A szentendrei újságban bemutatták negyedévszázados üzletünket és minket is persze.
Köszönjük Németh Erikának, a Szentendre és Vidéke újságírójának!
Sajó Magdolna, Musza Györgyi, Nagy Sándor, Kiss Alexandra

Sajó Magdolna, Musza Györgyi, Nagy Sándor, Kiss Alexandra

 

Nagy Sándor és Musza Györgyi számára kétszeresen is jubileumi év az idei: 25 éve vezetik a városunkban közismert és közkedvelt Képkeretező műhely- Művészboltot, és ünneplik 25. házassági évfordulójukat. Egyik sem nevezhető mindennapi „teljesítménynek” mai felpörgött, gyorsan változó világunkban. Szerintük ehhez szerencse is kellett, de sokat is tettek érte. A belefektetett energia nem veszett kárba: sikerült harmóniát, összhangot teremteniük az élet minden területén. 

Kinek az ötlete volt a vállalkozás – a képkeretező műhely – elindítása?

Györgyi: Sanyi mindig azt mondja, hogy az enyém, de közös volt. Akkori élethelyzetünk megkívánta, hogy váltsunk, lehetőleg gyorsan.

S.: Hiánypótló vállalkozás volt, amikor elkezdtük, volt egy piaci rés. Rögtön látszott, hogy jó az ötlet. Szerencsénk volt, nem kellett sokáig várni a sikerre, mint általában a kezdő vállalkozásoknak, már az elején szép számmal jöttek a megrendelések, és ez a mai napig így van. Sok munkánk volt és van folyamatosan.

 

Óriási változások voltak az elmúlt években, évtizedekben a társadalomban, az üzleti életben, a piacon. Hogyan sikerült talpon maradni, sőt sikeresnek lenni?

S.: Három dolgot emelnék ki, ami szerintem nagyon fontos a mi területünkön: a jó látásmód, a megbízhatóság és a minőség. Sokat kérik a tanácsunkat, javaslatunkat a keretezés során. Előfordul, hogy nagy értékű festményeket hagynak nálunk az ügyfelek, melyhez elengedhetetlen egy bizalmon alapuló személyes kontaktus, a szimpátia. A minőségre nagyon odafigyelünk a kivitelezésben és a kínálatban egyaránt. Az alapanyagok nagy részét Olaszországból hozzuk, ezek nagyon szép és jó designtermékek, de az egyetlen hazai képkeretgyártó céggel is kapcsolatban állunk. Ha csak lehet, igyekszünk a magyarországi beszállítókat előnyben részesíteni.

Gy.: Nagyon figyelünk arra, hogy folyamatosan meg tudjunk újulni. Követjük a trendeket, a divatot, és ha szükséges, változtatunk a kollekción. Állandó változásban van a piac, a beszállítói kör, és mindezt csak úgy lehet követni, ha mi is nyitottak vagyunk az újra, a változásra minden irányban. És szükséges még a kellő hozzáállás is, egy jó értelemben vett alázat. Nem magától megy az üzlet, sokat teszünk érte.

 

A költözés, a székhelyváltás sem okozott gondot?

S.: 25 évvel ezelőtt édesapám garázsában kezdtünk dolgozni a Vasvári-lakótelepen, de hallgattunk Erdész Lászlóra, az Erdész Galéria tulajdonosára, hogy egy ilyen vállalkozásnak a belvárosban van a helye. Sokat köszönhetünk Lacinak, aki még az első napokban felzarándokolt a lakótelepre.

Rövid idő múlva a Fő tér melletti Bercsényi utcában nyitottunk üzletet, az IPOSZ-székház emeletén, majd a földszintre költöztünk.

Gy.: Nagyon jó hely volt, szerettünk ott lenni, de a bérleti díja magas volt, és egy idő után úgy vettük észre, hogy megváltozott a környék forgalma, az utca hangulata. Óriási szerencsénk volt, mert sikerült megvennünk egy házat a Kossuth utcában. Áthoztuk ide a vállalkozást, és itt is élünk. Addig különböző albérletekben laktunk Leányfalun és Szentendrén, a napom egy része azzal ment el, hogy a gyerekeket fuvaroztam iskolába, óvodába, edzésekre. Arról álmodoztunk, hogy egy helyen legyen az üzletünk, műhelyünk és a lakásunk is, és a gyerekek is gyalog, biciklivel tudjanak közlekedni. Ezt itt sikerült megvalósítanunk minden előnyével és hátrányával együtt. Imádunk itt élni, szeretünk belvárosiak lenni, ideális minden szempontból.

 

A válság sem érintette a vállalkozást?

Gy.: Erre a kérdésre akkoriban mindig azt válaszoltam, hogy hallottunk róla, de úgy gondoljuk, hogy mi nem veszünk részt benne.

S.: Persze aztán csak kipróbáltuk, mert elért minket is. Pár év nehezebb időszak következett.

 

Hogyan sikerült ebből kitörni?

Gy.: Három lábon állunk. A képkeretezés, restaurálás mellett művészkellékeket is forgalmazunk, mert úgy láttuk, hogy van rá igény Szentendrén, a festők, művészek városában. A művészkellékek forgalmazását egy barátunk kezdte el, aki közben fotóművész babérokra tört, így inkább átadta nekünk. Felépítettünk egy webáruházat is, ami ma már elengedhetetlen – változnak a vásárlói szokások –, így az ország minden tájára szállítunk.

 

Olyan egyszerűnek tűnik ez így elmondva…

Gy.: Persze nem egyszerű, de azt gondolom, hogyha valaki nem bízik a vállalkozásában és önmagában, akkor nem fog menni. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de magabiztosak vagyunk. Szerintem, akinek van szakértelme, aki minőségi munkát csinál, annak nincs mitől félnie, megtalálják a feladatok, a megrendelők. Akár magánszemélyek, akár nagyobbak. Azt veszem észre, hogy mostanában a munkanapom jó részében árajánlatokat gyártok, pályázatokat írok. Ez is nagy változás az előző évekhez képest.

 

25 év elég hosszú idő, munkában, házasságban is. Sokak szerint nem szerencsés, ha a házastársaknak közös a munkahelyük…

S.: Nem untuk meg egymást, szerencsére mi megtaláltuk az egyensúlyt.

Gy.: Igen, ez gyakran elhangzó kérdés. Hihetetlen gyorsan elröpült az idő. Sanyiból sem volt soha sok. Csak ritkán. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap együtt vagyunk, hiszen ott a műhely, ott az üzlet, a kiszállítások, a külső helyszíneken végzett feladatok.  A lényeg az, hogy a cél közös!

 

Ki a főnök?

Gy.: Észrevétlenül, de  felosztottuk a munkát: Sanyié a keretezés, a műhely,  én a művészkellékekkel, adminisztrációval foglalkozom.

 

A munkába sem fáradtatok bele?

S.: Vannak kollégáink, most négyen, öten dolgozunk. Nagy segítséget jelentenek, nagyra értékeljük a munkájukat.

Gy.: Olyan munkatársakat kerestünk, akik érdeklődnek a művészetek  iránt, ifjú művészek, ki végzett már az egyetemen, ki most jár oda. Grafikusok, festő-, fotóművészek. Okosak, kreatívak, lendületesek, beszélnek nyelveken. Erre szükség is van, mert vannak idegen nyelvű vásárlóink. Nem feltétlenül turisták, inkább a fővárosban élő, dolgozó külföldiek.

 

25 év alatt sok mindenkit megismertetek, nagy baráti kör alakult ki körülöttetek…

Gy.: Igen, fontosak a barátságok! 25 éve lakunk Szentendrén, ezzel új kapcsolatok alakultak ki az életünkben, a kezdetben a gyerekekhez, munkánkhoz kapcsolódó friss ismeretségek mára mély barátságokká váltak. Közös esti programok, világmegváltás, nagy nevetések, borozások, biciklizések, hosszabb utazások, ezek mind a feltöltődésünkhöz járulnak hozzá, nagyon hiányoznának, ha nem lennének!

S.: A kezdetektől szívesen vettünk részt a város közéletében is. A művészekkel kifejezetten jó kapcsolatban állunk, sokukkal kerültünk barátságba.

 

Ezeknek a barátságoknak köszönhető a Lakástárlat megalakulása is?

Gy.: Napi kapcsolatban vagyunk a művészekkel, sokat beszélgetünk, így láttam a problémáikat, nehézségeiket. Célunk a kortárs szentendrei képzőművészet népszerűsítése, az alkotók munkáinak rendszeres és újszerű bemutatása itthon és külföldön. Lakástárlatokat, műterem-látogatásokat szervezünk.

S.: S az alapítványnak Györgyi az elnöke.

Gy.: A Lakástárlat Alapítványt háromfős kuratórium vezeti, önkéntesek, szakértők segítik munkánkat.

 

És a Szeresd Szentendrét Egyesület is hozzátok kötődik…

S.: Egyik alapítói vagyunk a több mint egy évtizede működő egyesületnek, amit azért hoztuk létre a baráti körünkkel, hogy Szentendre ne egy alvóváros legyen. Próbáltuk megszólítani a helyieket, hogy vegyenek részt a rendezvényeken, hogy itt vásároljanak, hogy használják városukat. Ne forduljon az elő, hogy az évek óta itt élő házaspár csodálkozik azon, hogy van itt mozi és vannak itt üzletek, nem kell Budapestig futni egy könyv vagy egy csomag finom kávé beszerzéséért.

Gy.: És mi kezdtük a Szeresd Szentendrét séták szervezését is, amivel a város történelmét, adottságait, titkos zugait, az itt élő különleges embereket akarjuk közelebb hozni, megismertetni az érdeklődőkkel.

 

S mindemellett nagycsalád vagytok, van három, ma már felnőtt gyereketek…

Gy.: Dávid programtervező informatikus, Luca gasztro szakember, Kinga gyógytornász. Az ő gyerekkoruk szorosan kötődik az üzlethez, nem lenne nélkülük. Amikor kicsik voltak, az idejük nagy részét a műhelyben töltötték. A lányok gimnazista, egyetemista éveikben nyaranta nálunk dolgoztak, mindent tudnak és szeretnek csinálni. Prímán vágnak üveget, paszpartut, keretet. Dávid az informatikai rendszerünket készítette el.

S.: Még ma is sokan azt hiszik, hogy a nálunk dolgozó kollégák a mi lányaink.

 

Hogyan, mivel töltitek az üzleten kívüli életet?

S.: Jó pár évvel ezelőtt elvégeztem egy shiatsu tanfolyamot, ami egy keleti eredetű, -szemléletű kezelés, talán a masszázs és az akupresszúra ötvözeteként lehetne leírni a legjobban. Az egészségeseknek segít a lazításban és feltöltődésben, jó mozgásszervi panaszokra, hatásos például szellemi fáradtság, depresszió, pánikbetegség esetén, de akár emésztési problémák enyhítésére.

Gy.: Van egy kis szőlőnk és présházunk a Balaton-felvidéken. Az idei lesz a harmadik szüretünk, és nagyon szép termés ígérkezik. Büszkék vagyunk a saját borunkra. Szinte minden szabadidőnket ott töltjük. Balaton, a környező hegyek, dombok, a gyönyörű táj – majdnem mint Szentendre.

Gulyás Andrea festőművész

Kirakatrendezésre kértük fel Gulyás Andrea festőművésznőt, nagy kedvencünket.

Andi törzsvásárlónk, törzsmegrendelőnk – milyen hülyén hangzik ez a szó – ezért aztán pillanatok alatt megtalálta kedvenc tárgyait az üzletben, amit mindenképpen szeretett volna a kirakatba tenni.

Természetesen két eredeti Gulyás Andrea vászon is a kirakatba került, szerencsénk volt, hogy ezek most nem kaptak helyet a leányfalui Faluházban éppen ma este nyíló Terek és húrok című kiállításában.

Bizonyára sokan ismeritek őt és nemcsak alkotásait. Meggyőződésem, hogy ő az egyik ember a városban, aki a legtöbb vendéggel, turistával összefut és beszélget. A Fő téren találkozhattok vele és párjával, Bihon Győző festőművésszel. Itt is megnézhetitek alkotásait, kisebb képeit, akvarelljeit, de a lényeg persze nem itt látható.

Andrea 2012 óta készíti szentendrei városképeit, kezdetben akvarell- majd akriltechnikával. Képein elemeire bontja, majd újra szerkeszti a barokk főtér, a templomtornyok és szűk sikátorok, háztetők motívumait. Képein az egymást metsző síkok, a több rétegben felvitt és egymáson átderengő színmezők lágy, lírai hatást keltenek.

Gyertek, nézzétek meg Andrea kedvenc eszközeit, festékeit, tárgyait és persze festményeit a kirakatban, szeressetek bele és vigyétek haza őket. Nem hiányozhatnak gyűjteményeitekből! Szentendrét mindenkinek!

Műteremsöprögetések

Mindig mondom, hogy a művészek köztünk vannak. Mármint itt, Szentendrén.

Kanyó Erika – szerintem mindnyájatok által ismert – barátnőm szerint nagyon könnyű a városban úgy sétálni, hogy belebotoljunk egy Kossuth-, egy Munkácsy-díjas képzőművészbe.

És az nagyon jó, hogy azonnal le lehet ülni a legközelebbi kávézóba egyet beszélgetni, megkérdezni, hogy éppen min dolgoznak, mi jár a fejükben vagy egyáltalán csak, hogy mi újság.

Persze lehet, hogy ezt nem mindenki tudja megtenni, hiszen fel is kell ám ismerni a Mestert!

A város határában ugyan kint van a tábla, hogy Szentendre a festők városa, de ettől még felmerül a kérdés, hogy hol vannak a művészek? Hol alkotnak? Hol lehet a munkáikat megnézni, megfogni, megvásárolni? Van-e bemutatkozási lehetőségük? Vannak-e szentendrei kortársakkal foglalkozó galériák? Itt, a festők városában.

 

Erre – az ismerkedésre –  tesznek kísérletet a Lakástárlat munkatársai Műteremsöpréseikkel. Évente két alkalommal bekukkantanak a köztünk élő, alkotó, de nem mindenki számára ismerős művészek műtermeibe, ahol kincsekhez, ereklyékhez, titkokhoz, élményekhez kívánják juttatni a érdeklődőket. A műtermek titkain túl kisebb alkotások, vázlatok, skiccek, fiókmélyi kincsek hazavihetők. A kezdeményezés a Lakástárlat „Szentendrét mindenkinek!” üzenetét támogatja

Itt van egy kis képes beszámoló a programokról. Segítünk felismerni a Mestereket!

Musza Györgyi