Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under művészet

Erasmuson az öreg Itáliában I.

Sajó Magdi kolléganőnk néhány hónapig Olaszországban tanul, onnan tudósít minket,  irígykedőket.
Ciao a tutti! Tudósításom helyszíne Macerata, egy mesebeli Közép-Olaszországi városka, ha mondjuk a csizmát nézitek, akkor a vádlinál találjátok! Régi nagy álmom volt Olaszországban tölteni egy hosszabb időt, beleolvadni az olaszok hangos, pezsgő, és úgy összességében nagyon itáliai életébe. Szerencsém volt, Erasmus ösztöndíjat nyertem, és mégis hol máshol tanulhatnék művészetet, ha nem itt az öreg Itáliában?
Macerata egy kis középkori városka, szolid 43 ezer lakossal, de az egész nagyon nyüzsgő, nagyon közvetlen, nagyon olasz! :) A házak gyönyörűek, mindenhol van valami szín, minden anyag más, és minden ház egy kicsit hasonlít, de mégsem találni két egyformát. Az itteni kisvárosok mind ilyenek, az építkezési szokások teljesen kaotikusak, mindig meg tud lepni valami, akármerre nézek. A környék tele van egyszerű kis templomokkal, de belülről mindegyik úgy néz ki mint egy kisebb bazilika, elképesztőek! Macerata, mint a többi környékbeli város is, egy dombra épült, így a kilátás csodaszép, és ha tiszta az ég, az ablakunkból még az Appennineket is látni!
A helyiek nagyon kedvesek, itt mindenki egytől egyig élvezi amit csinál, mindenre ráérnek, nem rohannak, nem idegeskednek, és persze minden nap Sziesztáznak. Dél körül az utcák kiürülnek, és teljesen indokolatlan időtartamokra bezárnak a boltok, az emberek ebédelnek, alszanak, pihennek, és ha erről megfeledkezel, akkor aztán hiába ábrándoztál délelőtt egy pizza-kávé ebédről, mert délután 4-ig nem találsz egyetlen egy kedves pizzás bácsit sem aki nyitva lenne, sőt a rendelés sem jöhet szóba, hisz a futárok is sziesztáznak, természetesen. De már kezdünk beletanulni az itteni szokásokba, mint például délután nem kérhetsz cappuccinót mert csúnyán néznek rád (hisz azt csak reggel szokás inni), reggelire semmi sós, csakis édes sütemények, és minden tésztás ételre zúdulhat a parmezán, kivétel ha az halas, vagy egyéb tengeri herkentyűs.
Fontos még tudni, hogy az olaszok nemigen beszélnek angolul, hiába próbáljuk megértetni magunkat, ők csak magyaráznak tovább olaszul, heves gesztikulációk közepette. Úgyhogy a kezdeti nulla olasz tudásom már felkúszott a ‘megértetem magam’ szintre, mivelhogy közben kiderült hogy az egyetemen sem beszélnek angolul, 1-2 Erasmusos tanárt leszámítva.
Az egyetem – Accademia Belle Arti di Macerata – állítólag Olaszország egyik legjobb művészeti egyeteme, nagyon jó művésztanár-gárdával rendelkezik, nagyon sok olasz jön ide Erasmussal csak a tanárok miatt! Az egyetem nagyon felszerelt, nálunk a festő-szakirányon a műhelymunkákhoz minden alapanyagot ők biztosítanak, ami azért elég meglepő de érthető is, hisz itt minden egyetem fizetős. Naponta egy kurzus van, reggel 9-től este 18-ig, de a lényeg hogy alkoss, ezen felül meg mindegy hogy hogy osztod be az idődet. Nincs ez sem túlbonyolítva, az olaszok nagyon lazák. Mondjuk olyannyira, hogy nincsen semmilyen egyetemi kurzusfelvevő vagy akármilyen rendszerük, úgy teljesíthetsz egy tárgyat, hogy kikeresed egy nagy tábláról az órát, bemész amikor tartják, és teljesíted, ennyi. De más a hallgatók hozzáállása is, itt mindenki folyamatosan alkotni akar valamit. Az egyetemi Díszlettervező szak egyébként összeköttetésben is van a Sferisterio-val, ami Macerata egyik legjelentősebb épülete, egy hatalmas szabadtéri kőszínház, ahol tavasztól őszig szabadtéri játékokat lehet megtekinteni, elég híresek ezek.
Az első napokban sok környékbeli helyet bejártunk amíg nem kezdődött el az egyetem. A főbérlőnk az egyik legkedvesebb olasz akit csak ismerünk, mindenben nagyon segítőkész, és nagyon sok helyre visz minket ahol éppen dolga van. Így jutottunk el Anconába, ami egy nagy kikötőváros, Siroloba, ami az egyik legszebb tengerparti szakasz, és Rómába, amiről majd legközelebb mesélnék még számtalan más hellyel együtt! :)
Összességében mindezt, ami körül vesz minket folyamatosan próbáljuk feldolgozni, nem nagyon találunk már fokozó szavakat erre a helyre, lenyűgöz hogy mennyire egyszerű és természetes, és eközben nagyon izgalmas is!
Rátaláltunk a helyi képkeretező boltra is, de természetesen pont szieszta volt, úgyhogy arról majd később szerzek titkos információkat! :)
Holnap pedig a Velencei Biennálé felé vesszük az irányt, így a következő tudósításban bővebben jön majd az olasz művészet, de addig is Arrivederci!
Sajó Magdi

Hollandiában tartózkodó munkatársunk jelentése I. rész

Eszti lassan nyolc hónapja Arnhemben él. Ezúttal volt, kedvenc munkahelyével is megosztja élményeit, tapasztalatait és változatlanul imádja Hollandiát! Olvassátok Fuhl Eszter beszámolóját, amit több külföldön élő barátunk, munkatársunk és gyerekünk blogbejegyzése követ  majd.

Eszti és Frans

Eszti és Frans

Arnhem, a város ahol élek

Hollandiában fogsz lakni? És hol? Amszterdamban? – Nem, Arnhemben.” Ez a kis párbeszéd gyakran lejátszódott, mielőtt tavaly júniusban elköltöztem Arnhembe. Az emberek tudják, hogy hol van Amszterdam, de túlnyomó részük nem igazán ismeri a többi holland várost. Éppen ezért szeretném bemutatni jelenlegi otthonomat, Arnhemet.Ez, a kb. 150.000 lakost számláló város Hollandia nyugati részén található, közel a német határhoz.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert vendéglátós múltammal már az ideköltözésem utáni második héten találtam munkát egy olaszos, bio alapanyagokkal dolgozó étteremben (Urban Chef). Július óta teljes munkaidőben dolgozom itt. A helyiek és a turisták körében is igen népszerű hely, ami érthető, mert nemcsak hogy mi áruljuk a város legfinomabb tortáit, hanem a különböző paniniktól kezdve, az olasz szakácsunk által készített tésztákon keresztül a hamburgerig rengeteg finomsággal boldogítjuk vendégeinket. És minden alapanyagot a környékbeli üzletekből szerzünk be. A vendégek az étteremben való fogadása mellett többek között cateringgel, workshopok és piknikek szervezésével is foglalkozunk.

Itt, a munkahelyemen szembesültem igazán azzal, hogy mennyire különböznek a hollandok a magyaroktól (étkezési szokásaikat tekintve is). Ebédre hideget, főleg szendvicset esznek és a kávéjukat nemcsak az étkezés után, hanem aközben is kortyolgatják.

Kollégáim hamar befogadtak és elfogadtak munkatársként és barátként is, szóval semmi okom a panaszra. Szeretem a munkámat és élvezem is. Mondjuk még a mai napig minimum napi ötször megkérdezik a vendégek, hogy honnan jöttem és mit tanultam és mit fogok tanulni.

Most kicsit áttérek Arnhem művészi oldalára. A városban természetesen megtalálhatóak a szokásos múzeumok, háborús emlékházak és gyönyörű templomok, de most nem ezekről szeretnék írni. Nagyon népszerű a fiatalok körében a street art, azaz az utcai művészet és Arnhem esetében főleg a graffitire gondolok. A város több pontján fellelhetőek olyan falfelületek, vagy esetleg egy egész park (Wall of Fame) ahol legálisan készíthetik el a művészek a „falfestményeiket”. Több olyan akcióról is hallottam már, hogy iskolák, cégek sőt az önkormányzat is felkérte a fiatalokat, hogy dobjanak fel egy elhagyatott falfelületet. Ismerőseim és barátaim nagy része graffititzik és amikor tehetem, megyek velük és fotózom a alkotásaikat. Most már biztosan állítom, hogy a graffiti művészetnek nevezhető, mert egy nagyobb munka elkészítése 4-5 órát vesz igénybe és igenis feldobja a város falait és mosolyt csal az arcokra.

És végül, de nem utolsó sorban az egyik kedvenc látványosságom a Bartók (!!) téren található gigantikus, 30 méter hosszú szobor. Egy fekvő, születésnapot ünneplő földimalac. Florentijn Hofman holland művész készítette a városi állatkert 100 éves évfordulójára. Csodálatos.

U.i.: Arnhem egy érdekes, nyüzsgő és gyönyörű város. Csak ajánlani tudom!