Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Nagy Sándor Képkeretező Műhelye-Művészbolt

Az Arte Magistra Kft honlapja

Posts filed under Hurrá, hétvége!

Vamos, vamos para Porto!

Vamos a la playa!   – menjünk a strandra –

Mindenki ismeri ezt a diszkó számot, korosztályom házibulijaiban alap, sőt én énekelni is szoktam – legalábbis már jóval éjfél után, emelkedett hangulatban a barátnőimmel – a szilveszteri táncparketten.

Mi is lementünk a plázsra, de novemberben, 25 fokban.

12243661_10153338526617149_1352749334_n

Kinga lányunk Erasmusos félévét tölti Portugáliában, Portóban. Emlékszem, amikor a pályázatát beadta, az Erasmus bizottságban megkérdezték, hogy Portót vagy Frankfurtot választja? Az én lányom! Nem gondolkozott sokáig, sajnálkozott, hogy nem tud olyan jól németül….. Így lett, hogy novemberben pár napot az Atlanti óceán partján tölthettünk.

Jártam már máskor is Portugáliában, tudtam, hogy nagyon jó helyre megyek, de a legfontosabb az volt, hogy láttam, Kinga jól van, jó helyen van. Ő negyedéves fizioterapeuta hallgató és most a gyakorlati félévében a Portói Központi Kórházban dolgozik. Reggel hatkor kel, nyolckor már a csecsemők között van és „tornáztatja” az újszülötteket. Vagy az idősek között, akiknek egy stroke után segítenek visszatérni a mindennapi életbe.

Portó egy hatalmas város, Szentendrével tehát összehasonlíthatatlan méretű. 2001-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. A Duoro folyó két partján helyezkedik el, kicsit olyan Pest-Buda hangulata van. A két oldalt 6 híd köti össze. Az izgalmas belváros sziklaszirteken trónol méltóságteljesen, a folyó túloldalán a Gaia negyedben végeláthatatlanul sorakoznak a borászatok, ahol a megtermelt portói zömét tárolják. Több mint 80 pincészet helyezkedik el itt. Portói barátaink azért ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenképpen a Ferreira-t látogassuk meg, ugyanis csak az van portugál tulajdonban.

Zsibongás, saját reptér, rengeteg turista, több metróvonal, emeletes városi buszok, retro villamos, pálmafák, óceán, szörfösök.

A portugálok nagyon kedves emberek, segítőkészek még akkor is, ha fogalmuk sincs, hogy merre van a hely, amit keresel. De az előtted lefoglalt taxit szó nélkül és nagyon kedvesen átadják, hiszen te a repülőtérre sietsz. Nem tehetsz róla, hogy az 500-as busz nemhogy nem érkezik menetrendszerűen, hanem már egy órája nem jött… Azt hiszem, hogy itt a menetrend inkább tájékoztató jellegű, a betartásával nem igazán foglalkoznak. Viszont senki sem ideges, inkább fog egy taxit, ha siet. A többiek pedig békésen üldögélnek tovább a tiszta, kényelmes buszmegállókban és amikor feltűnik a távolban a kb egy órája várt jármű, mosolyogva felszállnak, lepittyegtetik jegyeiket és kész.

A portugál konyhában a fél világ ízei keverednek. A volt gyarmatbirodalom – Brazilia, Angola, Goa, Makao, Mozambik – ízei, amit a portugálok hősiesen őriznek és használnak. Egzotikus fűszerek tömege, de azért a fahéj vezet. Kihagyhatatlan a Nata, a nemzeti kis sütijük. Egyébként is, minden harmadik ház aljában cukrászda pöffeszkedik. Elképesztő mennyiségű tojássárgájával és cukorral dolgoznak, vaníliával, fahéjjal, naranccsal, citrommal, mandulával ízesítik a sütijeiket. Reggeli a Paparoca da Foz-ban két presszó kávé és egy Nata – a paleoit életmód itt eléggé kivitelezhetetlen – mégis nagyon meg tudnám szokni.

Vamos, vamos para Porto!

 

 

 

 

 

 

 

 

A Feketetói vásár

Voltatok már a Feketetói vásárban? Írjátok be a naptárba már most 2015. október második hétvégéjét!

Körülbelül 25 éve határoztam el valamikor a rendszerváltozás táján, hogy mindenképpen elmegyek egyszer Negrenibe, azaz a Feketetói vásárba. Eddig csak olvastam róla, fényképeket láttam és az is lehet, hogy azóta nagyon megváltozott a vásár képe, kínálata, de mondhatom, hogy most is óriási élmény. Pár óra alatt ott voltunk, egyet aludtunk Nagyváradon, átkeltünk a Királyhágón,és már korán reggel a vásárban lehettünk. Fel voltunk vértezve némi román lei-jel, magyar forinttal, kizárólag kis címletekben. A természeti környezet csodás. A vásár a Sebes-Körös két partján a völgyben húzódik jó hosszan.

20141011_154611

Sátrak végeláthatatlanul. Az árusok itt is alszanak.

Azt hallottam, hogy régen a vonat meg is állt, holott nem volt ott megállója, de az utasok közül szinte mindenki ide igyekezett. Leugráltak róla az árusok, a  látogatók és mehetett is tovább. Tényleg keresztül fut a völgyön a vonat, de jó előre dudál, hogy ideje legyen az embereknek gyorsan lemenekülni a sínekről. Pedig onnan a legjobba kilátás, elénk tárul az egész forgatag, a végeláthatatlan vásár.

20141011_154626

A kilátás a sínekről a legjobb. Mindjárt jön a vonat.

Volt ott cipő és ruha is, de mi célirányosan az antikosok és a népművészek felé vettük az irányt. Ömlesztve – asztalokon, földön –  volt ott régi bútor, vasalat, porcelán, üvegek, hímzések, könyvek és minden hasznos és haszontalan holmi. Nekem kincsesbánya, hiszen meg tudtam vásárolni – természetesen csak alku után – gyűjteményeim legújabb darabjait. Nagyon fontos vasalótalpakat, pálinkás poharakat és szószos porcelánokat. Megszállott, kincsekre vadászó barátaink és mi is úgy elmerültünk a forgatagban, hogy jó pár óra eltelt, mire egy Ciuc sörre és némi mics-re – darált marha-, sertés és birkahúsból készült fasírtszerűség – és kürtőskalácsra megálltunk.

20141011_110638

Fáradtan és gondterhelten a sörsátorban.

Felkerestük a kollégákat is, csuda keretek, képek mindenfelé. Még egy eredeti Renoir-t is találtunk. De nem vettük meg!

A nyakas karaj, az őrölt hús, a berbécs és a többiek

Azt hiszem, hogy a címből sokaknak azonnal kiderült, hol jártunk.
Nem először és remélem, hogy nem utoljára voltunk itt. Szeretjük a tájat, az embereket, az élményeket.
Milyen óriási a változás, pedig csak 13 órát kellett utazni. Nem autópályán, mert nincs, hanem lassú utakon, mesebeli tájakon.

Juhnyáj a Tordai-hasadéknál

Juhnyáj a Tordai-hasadéknál


Azért az fontos, hogy gyorsan akklimatizálódj, a helyi vezetési stílus enyhén szólva speciális.
Ha gyorsan megszokod, hogy a sávodban simán jöhetnek szemben, szó nélkül kikanyarodik eléd a lovasszekér, a kanyarban előzés pedig szinte természetes, akkor már nyugodtan ráérsz te is nézelődni.
Más mint itthon, és más mint Magyarországon. A levesre várni 40 percet teljesen normális, és te is annak érzed. A felszolgálók olyan kedvesek és türelmesek – paleolit ételek iránti érdeklődésünk ellenére – hogy még olyat nem láttál. A különböző csorbák és natúr nyakas karajok, a mititei ( mics ) a puliszkák, vineták, fuszujka és pityóka levesek elképesztően finomak. Ha halat ennél, akkor egy fél pontyot kapsz, a bárány flekken lilahagyma és juhtúrós puliszka kíséretében fatányéron érkezik.

A pásztor pihen

A pásztor pihen


Egy esztena látogatás után – ahol kiválasztottuk a vacsorához a megfelelő juhsajtot és a bátrabbak az ordát is megkóstolták – azért mi is főztünk. Legalábbis sütögettünk éjszaka a kertben, ittunk mellé jó sok cujkát és csíki sört.

Érkezés az esztenára

Érkezés az esztenára

Erdély 2014.